Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ENDRŐDI GÁBOR: Szent István I. Miksa császár síremlékén

23 A keletkezéstörténetről jelenleg mérvadó: KUGLER i. m. (21. j.), 44-55. 24 ÖNB, Cod. 8994, foil. 216 1 (László), 216 v sq. (István), 21T sq. (Imre). A kötetben, miként a későbbi fogalmazványokban is, megtalálható még Erzsébet legendája is (itt foil. 203 v-209 v ), to­vábbá Toulouse-i Szent Lajosé, aki szintén magyar rokonsága miatt került be a gyűjteménybe (a végső változatban legendá­jának kezdőlapján magyar címer látható: ÖNB, Cod. 3077, fol. 285 r ). Az ő alakjuk a továbbiakban mellőztetik, mert a hozzá­juk kapcsolódó szövegek és ábrázolások értékesítésének egé­szen más feltételei voltak, mint a három említett társuk eseté­ben. 2:3 ÖNB, Cod. 3077* és 3077**, a magyar szentek legendái a má­sodik részben: foil. 15 r (László), 16' sq. (István), 17 r sq. (Imre). 26 ÖNB, Cod. 3077, foil. 269 r-270 r (László), 292 r-293 r (István), 317 r sq. (Imre). A szentek eredeti, rokonsági kapcsolatokon alapu­ló sorrendjét itt feladták az ünnepek kalendáriumi rendje ked­véért. A szentek névsora is megváltozott, itt szerepel például először Margit - kanonizált szentként, viszonylag hosszú szö­veggel: foil. 26 r-34'. (Margit recepciójához Miksa környezeté­ben vö. még Das Donauthal von Ladislaus Sitntheim. Hrsg. v. PFEII FER, FRANZ. Jahrbuch für vaterländische Geschichte 1 | L861] 296.) A magyarként feltüntetett szentek családfái a követke­zők: István: „Toxon-Geysa", Imre: „Thoxon-Geysa-S, Stepha­nus", László: „Toxon-michel-Ladislaus-Bela belin", Erzsébet: „Geysa, 3-Bela 3-Andreas", Margit: „Bela der blind-Geysa­Bela iij-Andreas-Bela iiij", Lajos: „Andreas-Stephanus-Maria". A Geburtspiegel ötödik kötetének e végleges változatához vö. Wien 1996,145-148, Kat.-Nr. 30. 27 ÖNB, Cod. 8994, foil. 20 r , 203 r ; Cod. 3077*, fol. l r ; Cod. 3077**, fol. Y. 28 ÖNB, Cod. 8994, fol. 20 r (közli LASCHITZER 1886-1887, 1, 71. sk/ 4): „so stell ich dis buch auff zwen thayl. Im ersten werden kurtzlich ingefürt legennden der hailigen, die im ersten auch andern und dritten buch der linigen nach angezaigt seind unnd hat .. titul; im anndern legenden der haylgen, die im Vierden buch nit der lynien sonnder nach den geschlechten, so sich mit Habsburg eelichen verfreuundt haben, begriffen seind, deshalb sich nyemannd beseltzamen lass, das haiigen in dis buch gesetzt seind, die den namen Habspurg oder Osterreich nit haben, dann das fundament dis bûchs am höchsten gelegen ist an der freunntschafft". 29 ÖNB, Cod. 3075, foil. 20 r sq. („von den kinigen von vngern vnnd habspurg"), 163 r sq. („von Eelicher fruntschafft der kinig von vnger vnnd osterreich"). Az István szempontjából fonto­sabb második passzus forrása Ladislaus Suntheim Babenberg­története: RÖHRIG i. m. (22. j.), 113,118. sk, 123. sk. A kéziratról vö. Wien 1996,142-145, Kat.-Nr. 29. 30 Annál érdekesebb, ha e házasság egészen más szempontból, a Birodalom és Magyarország kapcsolatára nézve válik jelentőssé Szent Henrik legendájában (ÖNB, Cod. 3077, fol. 248 r ): „Diser kayser gab seiner schwöster geyseil einen haidnischen kinig hieß steffan der ward ein Cristen vnnd machet sich dem Reich vnnderthenig". A Geburtspiegel összefoglalása gyanánt, gazdagabb képi dísszel készült kéziratban {Der Zaiger; ÖNB, Cod. 7892; vö. Wien 1996, 148-151, Kat.-Nr. 31.) Miksa szentjeinek részletes családfái (me­lyek között található két családfa az Árpád-házi szentekkel is [foil. 46 v sq.] - ezek megfelelnek a Thuróczy olvasásakor sze­rezhető ismereteknek) után rövid exkurzus következik (foil. 52' sq), mely a Geburtspiegelből ismerős érveléssel indokolja a szá­mos nem Habsburg szent felvételét a sorozatba. Ugyanebben a kötetben rövid összeállítás is található ugyanerről a sorozat­ról, többnyire az egyes szentek halálának dátumával, sírjának helyével és ünnepnapjával (Istvánról, Imréről és Lászlóról: foil. 104 v sq). Mennél még egy ízben szerkesztette újra a szentekről szerzett adatait: Seel vnnd heiligen buch I Keiser Maximilians altfordern I als weyt ich vfflrer Keiserlichen Majestät gnedig befelh I allenihalbe hob möge erfare. Freiburg 1522, [Fiiii] v-G r (általam használt pél­dánya: MTAK, Rath 1621). Itt sem nyújt többet, mint a Zaigerben, szorosan kapcsolódva a Fürstliche Cro7iick szövegé­hez. Említésre méltó eltérés egy van: közli László apjának ne­vét („Bele belin") - a Cod. 3077-ben (ld. itt, 26. jegyzet), vala­mint Cod. 7892-ben közölt családfáknak és Thuróczynak meg­felelően. Mindezekkel szemben Istvánról jelentősen eltérő szöveget kö­zölt ugyancsak Mennél a Miksa-rokonság hölgytagjairól 1518­ban összeállított kéziratában (Das buch von den erleuchten unnd verumbten weybern des loblichen haus habsburg und Österreich: ÖNB, Cod. 3077***; némileg pontatlan edíciója: SCHIMAK, BET­TINA M.: Jakob Mennél und die „erleuchten und verrümbten Weyher" des Hauses Habsburg. Edition des dritten Tractats der Handschrift 3077*** der Handschriftensammlung der Österreichischen National­bibliothek. Staatsprüfungsarbeit am Institut für Österreichische Geschichtsforschung. Wien 1995). Itt István a Gizellának szen­telt fejezetnek (foil. 106 v-108 v ) mintegy felét elfoglalja. Ugyan­ebben a kéziratban szerepel továbbá Gertrudis királyné („Sannt [!] gerdruden Kunigin von vnger hertzogin von kernten och Meran geboren zű anndechs", foil. 88'-90 r ), Szent Erzsébet (foil. 90'-93 r ) és Margit (foil. 98 v-106 r ) is. 31 Hogy a számos szövegváltozat közül Mennél éppen Thuróczy ét használta, egy sor részlet kézenfekvővé teszi, elsősorban a kö­vetkező kettő: (1) István „starb lm Sybenvnnddreissigst Jar seins Reichs" (ÖNB, Cod. 8994, fol. 217 r ), vö. egyrészről THURÓCZY 1985, 78:19-21, másrészről SRH I 321:15. (2) „Vnnd ist diser tod gescheh[e]n Auff das hoch zeittliche fesst Assumptionis vnnser lieb[e]n fraw[e]n tag Als man von der geburt Cristj zalt .m.xxxviij Jar" (uo.), vö. THURÓCZY 1985, 78:21. sk, illetve SRH I, 321:15­322:1; István halála évének megadásához ld. még THUROCZ, JOHANNES DE: Chronica Hungarorum, II. Commentarii, 1. Ab initiis usque ad annum 1301. Composuit MÁLYUSZ, ELEMÉR. Budapest 1988 (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum, Ser. n. 8), 276. Az Imrének szentelt passzust Miksa historiográfusa István történetéből kompilálta, vö. THURÓCZY 1985, 73:27-30, 77:13­18. Hosszabb szövegrészek tömör összefoglalásával László „legendájában" találkozunk: ÖNB, Cod. 8994, fol. 216 r : „vnnd erlannget von gott wunnderbarlichen sig, wider das volck Cunos / die er auch verdiiget vnnd zerstöret hat" (ez esetben az sem derül ki, melyik kun hadjáratról van szó - ha ugyan nem minci a kettőről egyszerre; vö. THURÓCZY 1985, 115:21­25, 116:28-117:30), valamint uo.: „vnnd überzoch Rüssen, Poln, vnnd Beham" (vö. THURÓCZY 1985, 117:31-118:11). Thuróczy szövegét Mennél néhány alkalommal félreértette, vagy vázlatainak készítése közben egyszerűen betűhibát vé­tett, mely később tartalmi következményekkel is járhatott. Nyilván az utóbbi a helyzet László halálozási évének elírása esetében (i. h.: „vnnd zűletst starb er Im neutzehend Jar seins reichs voll hailligkait vnnd tugend, / vnnd ist damit gefarfejn zü der gesellschaft der Lieben engel Anno dni, m, xv auff den dritten tag vordem augstmonat"; vö. THURÓCZY 1985, 119:25— 27: „Sanctitate igitur et gratia plenus transiit ad consortia angelorum anno regni sui XIX, et sepultLis Waradini in monasterio suo anno domini M XC V. III Kalendas Augusti feria I."), amiben alighanem annak okát is látnunk kell, hogy a legendagyűjtemény két korábbi változatában László került a három magyar szent élére. (További lehetséges implikáci­ókhoz vö. a 22. jegyzetet!) A latin szöveg félreértése okoz­hatta, hogy Mennél szerint István Gyulát legyőzése után tet­te meg Erdély (ÖNB, Cod. 8994, fol. 216 v : „die gegent yenshalb walds"; vö. THURÓCZY 1985, 75:4: „totius Ultra Siluam regni") urának. Lehet figyelmetlenség, de tudatos „korrek­ció" eredménye is, hogy a freiburgi professzor Gizellát Ist­ván mellett, Székesfehérváron tudja eltemetve (i. h.: „Da Er auch mit sampt seiner gmahelin In stetigen Wunder zaichen erleuchtet"; vö. ÖNB, Cod. 3077***, fol. 108 v : „vnnd ward ir [Gizelláé] säliger leyb [...] In das grab zuo yerem gmahel des gotzhaus albens [...] getragen"). 32 Árulkodó a következő szöveghely (ÖNB, Cod. 3077***, fol. 108 r ): „dann sy haben die sclauen unnd bosuenses deßgleychen seruios oder Rasiones, die vormals tribali oder Misy genempt sind worden dartzu die valaches bys an polon yeren königreich zugefuegt". Ujat közöl a kézirat a királynő nevéről is (uo., fol. 106 v ): „fraw gysela oder als etlich schreyben galla". Ehhez a névváltozathoz vö. Jakob Unrests Bruchstück einer deutschen Chronik von Ungarn. Hrsg. v. KRONES, FRANZ VON. MIÖG 1 (1880) 365.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom