Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ENDRŐDI GÁBOR: Szent István I. Miksa császár síremlékén
ján, a mellvas és a szoknya találkozásánál. István mellének és lábszárának vértje vízszintesen egymáshoz kapcsolt abroncsokból áll össze, 77 ami Gottfrid sisakján is, és - függőleges sodronysávokkal megszakítva - Lipót teljes vértezeten is visszatér. A mellvas középen függőlegesen osztott István és Lipót esetében is; utóbbi figurán a két felét zsinór- és pitykesor fogja össze, csakúgy mint Istvánon a sodronyalj két felét. István mandzsettája és a térde alatti pikkelyszerű lemezek csúcsívek sorát formálják, ami a két szobron szintén a térdek alatt, valamint Gottfrid derekán és körgallérján látható viszont. Szent István rajzán - a heraldikai elemeket leszámítva - a legnagyobb erőfeszítéssel is csak az oldalán függő szablya tekinthető magyarsága jelvényének. Ez azonban - eltekintve attól, hogy formája, az őssorozatban felállított szobrán is a magyarok ábrázolásairól ismerőshöz hasonló köntösbe bújtatott V. László (16. kép) szablyájától eltérően, jóformán semmi hasonlóságot nem mu15. Leonhard Magt (+1532)-Stefan Godl (+1534): III. (Jámbor) Lipót, 1522 előtt, Innsbruck, Hofkirche 16. V. László, 1522-1523 Wien, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 8329, fol. 12 r tat a Magyarországon fennmaradt egykorú példákkal 78 - Miksa vállalkozásainak és általában a 16. század eleji német történeti ábrázolásoknak az ikonográfiájában nemcsak a keletiesség kellékeként bukkan fel újra meg újra, de ugyanolyan gyakran archaizáló rekvizitumként is. 79 Szent István vállán átvetve és derekán egy-egy övet visel, amelyre függők, illetve kis csengők sora van akasztva. Ez a kiegészítő még számos alkalommal bukkan fel a síremlék figuráin, illetve azok tervein, 80 a régiességnek szinte standard kellékeként. A csengettyűkkel vagy fémfüggőkkel ellátott öv, amely viselőjének mozgás közben nagy feltűnést biztosít, a 14. század második felében és 1400 körül (e korszak ruháinak és fegyvereinek felhasználását Miksa síremlékén már több ízben volt alkalma regisztrálni a kutatásnak 81 ) Dusing néven volt egyik főszereplője a főrangúak divatjának. 82 Úgy tűnik, egy időben azzal, hogy onnan elkezdett kiszorulni, vált bizarr, idegenszerű, archaikus ruhadarabbá, és e szerepét minden jel szerint legalább a 16. század elejéig megtartotta. István harangszerű, de arcát teljesen szabadon hagyó, rostély nélküli, drágakövek sorával szegélyezett sisakja, melyen koronája ül, a köteten belül igen hasonló formában ismétlődik meg a meroving Theobert 83 figuráján
