Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - POSZLER GYÖRGYI: AZ Árpád-házi szent királyok a magyar középkor századaiban
Szent királyok - királyi szentek ció egyenetlensége. A három király nagyobb léptékű az alakok magasabbak és vaskosabbak - mint a siratok, Magdolna vagy akár Krisztus. A kép jóbb oldalán csák zsúfoltan férnek el. Mindkét csoportot a kereszt alatt egy-egy felhőben lebegő angyal kíséri. A Mária és János fölötti, profilban ábrázolt, imádkozó angyal egészen más, mint a nálánál valamivel nagyobb, fejét fájdalmasan hátravető, felfelé bukó, nyitott szárnyú társa a királyok felett. Az oltárkép szemlélésekor hasonló benyomásunk támad, mint a Missale Zagrabiense fametszete esetében. A festmények különböző elemei nem cserélhetők úgy, mint a metszeteké. A három király képe azonban itt is egy meglévő, sztereotip kompozícióba utólag beillesztett részlet benyomását kelti. A zágrábi egyházmegyében kiemelkedő tiszteletnek örvendő szent királyok ezen ábrázolásai, valamint az egyházmegye számára ebben az időben készített több más nyomtatvány képei is feltehetően Szegedi Lukács püspök (1505-1510) mecénási tevékenységével függenek össze. 107 A misekönvvek számára 1526 előtt készült, a három magyar szent királyt ábrázoló fametszetek közül az utolsó Hans Sebald Beham munkája, mély egy feltehetően soha el nem készült „hazai misekönyv emléke" (11-8). A 223 x 168 mm nagyságú lap felső sávjában dicsfénytől övezett felhőben Szűz Mária trónol, karján a kis Jézussal. Kezében jogart tart, fején a magyar korona. A kompozíció nagyobb részét kitöltő alsó sávban az Árpád-házi szenteknek a magyar ikonográfiái típusoktól eltérő ábrázolásai láthatók. Középen a kontraposztba állított, göndör hajú, leveles koronát viselő, páncélos Szent László, aki az ovális pajzson megjelenő magyar címerre támaszkodik. A bal oldalon a gazdagon díszített ruhát és hímzett palástot viselő Szent István, jobbra a kalapos, liliomot tartó, ugyancsak hasított ujjú palástot és csizmát viselő Imre. Valószínűsíthető, hogy ezt a metszetet is egy hazai misekönyv számára rendelték meg, talán az 1518 után több évig nem nyomtatott esztergomi új kiadásához. A metszetet már előre elkészíttették egy nürnbergi mesterrel, a könyv kiadását azonban meghiúsította a mohácsi vész. 108 E soha el nem készült könyv ránk maradt fametszete szimbolikusan is lezárja a három magyar szent király az évszázadok során hol a dinasztikus propaganda szolgálatába állított, hol liturgiái szerepet betöltő vagy éppen helyi kultuszokba olvadó, majd egyre inkább a népszerű szentek társaságába beilleszkedő - középkori ábrázolásainak sorozatát. A 16. század elején a „Sancti Hungariae reges" és a Patrona Hungariae-ként értelmezett Madonna összekapcsolása - a kompozíciók törökellenes célzata révén - ismét aktuális politikai tartalmat kölcsönzött bemutatásuknak, mély igazi kiteljesedését csák a barokk korszakban nyeri majd el. JEGYZETEK 1 KRISTÓ GYULA: /. István családja Árpád-kori történetírásunkban. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 40 (1972) 72. 2 A székesfehérvári kultuszról részletesen többek között: MAGYAR ZOLTÁN: Szent István a magyar kultúrtörténetben. Budapest 1996, 26. 3 Az 1083. évi szentté avatások politikai értékelése: KLANICZAY GÁBOR: AZ 1083. évi magyarországi szentté avatások. In: Művelődéstört, tan. 1986,15-32. 4 KLANICZAY i. m., 19. 5 Idézet és részletes elemzés Szent Istvánról mint a dinasztia keresztény újraalapítójáról: SZEKFŰ GYULA: Szent István a magyar történet századaiban. In: Szent István-Ekv. 1938, III, 1-80. 6 Az európai párhuzamok részletes elemzése: KLANICZAY i. m. (3. j.), 21. skk; KLANICZAY 1986; MAGYAR i. m. (2. j.), 26; DÜMMERTH DEZSŐ: AZ Árpádok és a magyar szentkultusz kialakulása. Budapest 1989, 90. skk. 7 BOLLÓK JÁNOS: Szent Imre alakja középkori krónikáinkban. In: Művelődéstört, tan. 1986, 61. 8 BOLLÓK i. m., 61; Szent Imre legendájának politikai aktualitásáról részletesen ír: GUOTH KÁLMÁN: Eszmény és valóság Árpádkori legendáinkban. Erdélyi Múzeum 49 (1944) 335. skk. 9 TÖRÖK JÓZSEF: Szentté avatás és liturgikus tisztelet. In: Művelődéstört, tan. 1986, 47. Török József elemzésében kiemeli, hogy a 11. század végi liturgikus szövegek sem említik Imre szüzességét, a „trónörökös oltárra emelésekor nem ez volt a döntő, legfontosabb érv". Liturgikus szövegekben ez először a Praykódex Sacramentariumában fordul elő. 10 KRISTÓ i. m. (1. j.), 54.; GUOTH i. m. (8. j.), 321. skk; EMBER GYŐZŐ: Szent István a középkori magyar történetírásban. In: Szent IstvánEkv. 1938, III, 261. sk. 11 TAKÁCS IMRI;: „Rosa inter Illia rubinosa". A zágrábi káptalan 1371. évi pecsétjének Szent István képéhez. In: Sub Minerváé 1989, 20; ld. még MAROSI 1995, 83. 12 GERICS JÓZSEF: AZ állam- és törvényalkotó Szent István. MÉ 39 (1990) 78; GERICS JÓZSEF: Judicium Deia magyar állam TI. századi külkapcsolataiban. (A Szent László-kori politikai és jogi ideológia történetéhez.) In: Athleta Patriae. Szent László-tanulmányok. Szerk. MEZEY LÁSZLÓ. Budapest 1980 (Hungaria Sacra, 1), 124. skk. 13 EMBER i. m. (10. j.), 268. 14 Ennek részletes bemutatása: EMBER i. m., 270. skk. 15 MEZEY LÁSZLÓ: Athleta Patriae. Szent László legkorábbi irodalmi ábrázolásainak kialakulása. In: Athleta Patriae i. m. (12. j.), 38. 16 MAROSI 1995, 70-71. 17 KRISTÓ i. m. (1. j.), 65. 18 MAROSI 1987-1988, 232. hivatkozik a Deér József által publikált forrásokra: DEÉR, JOSEF: Die Heilige Krone Ungarns. Wien 1966 (Österreichische Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist. Kl., Denkschriften, 91), 209, 226. 19 WEHLI TÜNDE: A szentek ábrázolása a 14-15. századi Magyarországon. In: MMűv 1987, 206; WEHLI 1994, 110. 20 A kölni és a bambergi kultuszhelyek részletes ismertetése: TÖRÓK GYÖNGYI: Egy 15. századi imádságoskönyv a hónapképek és a magyar szent királyok ábrázolásával. In: Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról. Szerk. SZELESTE! N. LÁSZLÓ. Budapest 1989, 286. skk. 21 SZAMOSKÖZY ISTVÁN: Erdély története. 1598-1599, 1603. Vál. SINKOVICS ISTVAN; ford. BORZSÁK ISTVÁN. Budapest 1977 2 , 138-139; az idézett helyre hivatkozik: MAGYAR ZOLTÁN: A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai. Sz 129 (1995) 1158. 22 WEHLI TÜNDE: AZ 1083-ban kanonizált szentek kultusza középkori művészetünkben. In: Művelődéstört, tan. 1986, 60. A magyar szent királyok képzőművészeti ikonográfiájáról összefoglaló munkák (a teljesség igénye nélkül): VARJÚ ELEMÉR: Az Árpádok ábrázolása. In: Árpád és az Árpádok. Történelmi emlékmű Árpád vezér halálának 1000. évfordulója alkalmából. Szerk. CSÁNKI DEZSŐ. Budapest é. n., 325-334; PÉTER 1925; TARCZAI GYÖRGY [DIVALD KORNÉL]: AZ Árpádház szentjei. Budapest 1930; WOLF RÓZSI: Szent Imre a képzőművészetben. Budapest 1930; LEPOLD 1938; WEHLI 1994
