Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - POSZLER GYÖRGYI: AZ Árpád-házi szent királyok a magyar középkor századaiban
Katalin-kápolnájában azonban - igaz, feltehetően csak a 15. század második felétől - a magyar szent királyok ereklyéi, sőt feliratos szobrai is megtalálhatók voltak. 20 Az elsősorban Aachenbe tartó magyar zarándokok közül évszázadokon át sokan felkeresték ezt a kultuszhelyet is, így a szent királyok két csoportja közti, több forrásból táplálkozó és egyre inkább állandósuló kapcsolat a különböző eredetű és eltérő forrásból származó hasonlóságok későbbi fokozatos tudatosításában, tudatos párhuzammá emelésében fontos szerepet játszhatott. Olyannyira, hogy az 1600 körüli években Erdély történetét író Szamosközy István a magyar szent királyok váradi szobrait, a „három gyalogos királyalakot" a háromkirályok képmásának vélte, „akik a kisded Messiást legelsőként tisztelték meg ajándékaikkal". 21 A „Sancti Hungáriáé reges" késő Árpád-korban megjelenő fogalma a magyarországi szentkultusz új korszakába, az Anjou-uralkodók századába vezet át. A korai időszak tendenciáit összefoglalva állapítja meg Wehli Tünde, hogy sem „az ereklye birtoklása, sem a szentté avatás és a liturgiái kultusz önmagában" egyik szent király esetében sem „vezetett a szent ikonográfiájának megszületéséhez. A képzőművészeti tisztelet később, speciális tényezők következtében alakult ki és terjedt el". 22 E „speciális tényezőket" pedig az Anjou-királyoknak a művészet eszközeit, a művészeti propagandát is csatasorba állító dinasztikus politikája teremtette meg. A magyar szentek dinasztikus kultuszának fellendüléséhez és 14. századi kiteljesedéséhez az Árpád-ház kihalása adta a „legjelentősebb lökést", hiszen az őket követő „Anjouk mindent megtettek, hogy a szent királyoktól származtassák uralomra való jogukat és rátermettségüket". Ennek érdekében vitték véghez azt a „történelmileg utolsó egyházpolitikai erőfeszítést", melyben nem elsősorban „a szentkultuszok politikai kamatoztatásának igénye, hanem rendkívüli eredményessége" meglepő, és melynek „a pompázatos és változatos adományok, alapítványok, művészeti alkotások, kultikus megnyilvánulások" egyaránt részét képezték. 23 A magyarországi Anjouk egyházpolitikája nem egyedülálló. A Premysl-dinasztiát felváltó Luxemburgi-család, mindenekelőtt IV. Károly, hasonló történelmi helyzetben, hasonló módon állította kultikus propagandája középpontjába cseh uralkodóként Szent Vencelt, majd római királlyá koronázása után az ugyancsak szent elődként, császári ősként kezelt Nagy Károlyt. 24 A magyar szent királyok kultuszának megteremtése és nápolyi meghonosítása, valamint tiszteletüknek az Anjou-családi szentekkel való összekapcsolása volt az egyik legfontosabb ideológiai eszköz Magyarországi Mária, azaz Mária nápolyi királyné számára a Magyar és a Nápolyi Királyság egyesítéséért folytatott politikai küzdelmében. Ennek szolgálatában állt a ferences renddel mindvégig szoros kapcsolatban álló műpártoló tevékenysége, melynek legékesebb emléke az általa építtetett, majd temetkezőhelyül választott nápolyi Santa Maria Donnaregina klarissza templom falkép-dekorációja. A templom apácakarzatának és szentélyének boltozatait egészen beborítják a kék alapon arany liliomokkal, valamint fehér és vörös vágásokkal díszített Anjoumagyar címerek. 25 A templom legfontosabb kultikus emléke az apácakórus keleti falán vörös-fehér vágásos háttér előtt megjelenő három magyar szent király, László, István és Imre háromnegyed alakos képe. Alakjukat az írott forrásokban immár kiforrott egyéni jellemvonásaik és attribútumaik félreérthetetlenül azonosítják: István az ősz hajú, kettéfésült szakállú, bölcs, agg király, kezében glóbusszal. László középkorú harcosként jelenik meg, hagyományos attribútumát, a bárdot tartja, míg a fiatal Imre kezében könyv látható. 26 A falkép az egyik legkorábbi emléke a magyar szent királyok ábrázolásának, az 1308-ban Nápolyban dolgozó Pietro Cavallini és műhelye munkája. Az újabb művészettörténeti kutatás ugyancsak Magyarországi Mária mecénási tevékenységével kapcsolja össze az altomontei Santa Maria della Consolazionetemplom Szent Lászlót ábrázoló oltárképét. A kis méretű tábla eredetileg egy házioltárka, egy diptichon bal szárnyát díszíthette, párja talán Szent Istvánt ábrázolta. 27 Lehet, hogy éppen a Santa Maria Donnareginatemplomba, vagy annak kolostorába, esetleg saját szobájába készíttette a királyné 1315 és 1320 között Simone Martinival, művészi érdemeiért lovaggá ütött udvari festőjével. 28 Miközben Mária királyné a magyar trón megszerzésén fáradozott elsőszülött fia, Martell Károly, majd annak halála (1295) után unokája, Károly Róbert számára, az Anjou-dinasztia nyomására napirendre került a másodszülött fiú, a ferences rendbe lépett Lajos, toulouse-i püspök szentté avatásának kérdése. A hiteles csodák összegyűjtésével Róbert nápolyi király (1309-1343) - aki Mária harmadik fia, így Martell Károly és a szentté avatandó püspök fivére volt - ugyancsak a ferences atyákat bízta meg. A kanonizáció alkalmából 1317-ben írt szentbeszédben egyikük, François de Meyronnes az Árpád-házi szent királyoknak igen fontos szerepet juttatott: Lajos szent voltának indoklásában legfontosabb érvként említette, hogy a püspök „szentek generációjának leszármazottja", anyja „Szent István, Szent Imre és Szent László magyar királyok családjából származik". 29 A képi ábrázolásokban rejlő propagandisztikus lehetőséget kihasználva, ugyanezen elképzelés népszerűsítését szolgálta a nápolyi ferences templomba, a San Lorenzo Maggioréba ugyancsak Mária királyné által megrendelt nagyméretű oltárkép, ahol a megdicsőült Szent Lajos püspök köpenyének és mitrájának szegélyén a liliomos Anjou- és a piros-fehér sávos magyar címerek egymást váltva jelennek meg. 30 A dinasztikus szentkultusz megteremtéséért, a három Árpád-házi szent együttes tiszteletének elterjesztéséért az Anjouk idehaza is sokat tettek. István és Imre temetkezési helyén, Székesfehérvárott Szent László-kápolnát alapítottak, a Szent István tiszteletére szentelt zágrábi székesegyházban ereklye adományozásával, oltárok alapításával Imre és László kultuszát is meghonosították. 31 Törekvéseik eredményességének bizonyítéka, hogy a pécsi székesegyházban már 1355-ben egymás mellett
