Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek
11-19. zöld mintás ruhát viselő Szent Márton és az előtte álló, valamint a mögötte mankóra támaszkodva térdelő - kék, szürke és piros színekbe öltözött - koldusok alakjai a képfelület nagy részét kitöltik. Bal oldalon látható egy rövidülésben ábrázolt, nyitott épület, melynek emeleti szobájában az áldó kézmozdulatú Krisztus a baldachinos ágyban fekvő Szent Márton mellett áll. A jobb oldali, ugyancsak rövidülésben ábrázolt épület vezeti a tekintetet a sematikus rajzú, kékeszöld árnyalatú tájháttér felé. A tábla első művészettörténeti feldolgozói, Fenyő Iván és Genthon István, az idősebb Rueland Frueauf képeivel állítják azt párhuzamba. A rokonságot Frueauf korai, a regensburgi Passió-sorozathoz (Regensburg, Städtisches Museum) tartozó, Krisztust az Olajfák hegyén, a Kálváriát ábrázoló képei, valamint a budapesti, Szent Mártont a koldussal bemutató tábla között valóban felfedezhetjük. Hasonlóak a képek terét és tónusát meghatározó, nagy, gránátalma-mustrával díszített hátterek, a távoli tájrészletek, mely előtt a figurák - Frueauf képein a jellegzetes sziklákkal is elválasztva - keskeny sávban mintegy színpadon, egymás mellett vagy mögött mozognak. Alfred Stange a stájerországi „Divisio Apostolorum"-mester oeuvre-jébe sorolta a táblát, az attribúciót ugyancsak a kompozíció elemzésével indokolta. A Szent Márton-táblán szembeötlő a szerkezet kiegyensúlyozottsága: az egy síkban elhelyezkedő alakok zárt háromszög-kompozíciót hoznak létre. A két koldus szinte szimmetrikusan helyezkedik el Szent Márton előtt és mögött, mozdulataik kiegészítik egymást, tekintetük a szent alakján találkozik. A két oldalon kulisszaszerűen megfestett épületek tömegükben és vonalvezetésükben egymás pontos megfelelői. Ezen vonások valóban hasonlítanak a „Divisio Apostolorum"-mester Dublinba (National Gallery) került, az Apostolok búcsúját bemutató képéhez (1494). Az arckifejezések nyugalma, mély érzelmeket tükröző csöndje pedig inkább a mester Joachim és Anna találkozását bemutató (1500 körül) képével rokonítható. Ez utóbbi festményen egy másik, apró hasonlóság is szembeötlik. A képeken bemutatott épületeket grisailleban megfestett szobrok díszítik: a Joachim és Anna találkozását ábrázolón (Wien, Osterreichische Galerie) Ádám és Éva alakja az almafa alatt, a Szent Márton-táblán talán két ótestamentumi próféta. P.Gy. RADOCSAY 1955, 328-329; STANGE 1961, 71; MNG 1984, 68. sz. (TÖRÖK GYÖNGYI); Budapest 1994, X-19. sz, 505-507. (POSZLER GYÖRGYI)
