Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek
II-9. Szent Jeromos, kezében templommodellt tartó és Szent Ágoston pásztorbotot tartó félalakja. A három- és egykupolás liturgikus hímzéseket Ruth Grönwoldt - a késő quattrocento és kora cinquecento velencei festészetét tanulmányozva - velencei vagy velencei hatású munkáknak tartja. Csernyánszky Mária a budaszentlőrinci pálos leltár (1532) alapján e miseruhatípus Magyarországon fennmaradt darabjait „cum cruce veneciana" megjelöléssel dolgozta fel. Az egykupolás, ún. Miracoli-típusba tartozó miseruha velencei hatásra valószínűleg Magyarországon készült munka. Épebb állapotban maradt fenn a három Árpád-házi szentet ábrázoló miseruha nagyon hasonló darabja az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban. Ez a Kuthassy János prímás (tlóOl) címerével díszített miseruha a velencei hatású hímzések háromkupolás, ún. San Marco-típusába tartozik, de az architektúrát és az öltözéken látható kisebb eltéréseket kivéve, a hímzés rajza a két miseruhán megegyező. A budaszentlőrinci pálos leltár több, magyar szentet ábrázoló miseruhát is felsorol (DAP II, 424), s nyilván más kolostorok is birtokában voltak hasonló kazuláknak, amelyeket hímzőik az olasz mintákat példának tekintve az itthoni kolostorokban készíthettek. L. E. CSÁNYI KÁROLY: AZ Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményei az iparművészet rövid történetével. Budapest 1926,131. kép; Régi Egyházművészet országos kiállítása. (Iparművészeti Múzeum, Budapest) Budapest 1930, 444. sz; GRÖNWOLDT, RUTH: Studies in Italian Textiles, 2. Some Groups of Renaissance Orphreys of Venetian Origin. The Burlington Magazine 107 (1965) 231-240; CSERNYÁNSZKY, MÁRIA: Kasein „cum cruce veneciana". Ars Decorativa 6 (1979) 11-38; Budapest 1988b, 36. sz. Szent László király a kerlési ütközetben 11-10. Szent László legendájának falképsorozata a maksai templomban Másolatok 1892. július 4. Huszka József (1854-1934) Tempera, papír; 255 x 110 mm, 285 x 440 mm A templom lebontása előtt 1892-ben Huszka József a MOB megbízásából a falképeket föltárta a mészréteg alól, majd azokat dokumentálta. A templomról alaprajzot, 15 darab egyező méretű pauszmásolatot, két darab helyszíni akvarell kópiát, később kidolgozottabb vázlatot, valamint fényképfelvételeket készített. Budapest, Néprajzi Múzeum, Adattár, ltsz.: R. 10.249; R. 10.250 Az egykor háromszéki falu temploma a 13. század végén vagy a 14. század elején, újabb keltezés szerint a 14. század közepén épült. A kerlési jelenetsor a hajó északi falán látható teljes ciklus. A Néprajzi Múzeumban őrzött két másolat a csata, az üldözés és a párviadal, a lefejezés és a pihenés jeleneteit ábrázolja. Szent László nyugati, lovagi nyeregben ül sodronypáncélos sisakban, feje körül vörösbarna gloriólával. A magyar sereg hasonló viseletű, vágásos pajzsokkal, lándzsákkal. A hegyes sisakú kun szürkés lovon Lászlóval szemben harcol. Nyila (?) a falkép csonkasága miatt nem látható. Mögötte a kunok csapata küzd elszántan. A következő kép a párviadalt ábrázolja, ahol az elrabolt leány nem átöleli elrablóját, mint azt László Gyula írta, hanem belekapaszkodik, hogy le ne essék. A jeleneteket sematikus lombos fák választják el egymástól. A párviadalnál a szőke hajú lány a herceg bárdjával a kun horgasinába vág, majd óriási szablyával lefejezi. A pihenésből csupán László fekvő alakja vehető ki. K. T. MOL, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Levéltára, 1893. V. 6., 31.482. sz. irat (MTA MKI Levéltári Gyűjtemény); KERNY TERÉZIA: Huszka József és a székelyföldi Szent László-legendák. In: Budapest 1987, II, 347-351; LÁSZLÓ 1993, 69-72; JÉKELY ZSOMBOR: A középkori Szent László-falképek másolatai 1863-1914. AH 23 (1995) 308-309.
