Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek
II—8. elhelyezése, a zászló helyett László baljába adott bárd, az egyébként nagyon hasonló arcot keretező szakáll és természetesen a címer különbözik Beham metszetén Dürerétől. A lap eddig ismert egyetlen példányát a 20. század elején közölte Paul Davidsohn gyűjteményéből Campbell Dodgson. O ismerte fel legközelebbi stiláris párhuzamait Hans Sebald Beham 1530-ban készült műveivel. Úgy vélte, hogy a metszet egy ismeretlen breviáriumot vagy misszálét díszített, mely magyarországi használatra készült, talán I. Ferdinánd megrendelésére, annak 1527ben történt koronázása után. Legutóbb Borsa Gedeon hívta fel a figyelmet arra, hogy az ábrázolás méretei nem teszik lehetővé, hogy - a rendszerint kisebb méretben nyomtatott - breviáriumokkal hozzuk összefüggésbe. Ikonográfiája ellenben nem idegen néhány metszettől, melyeket ugyancsak a 16. század elején kiadott esztergomi misekönyvek címlapjának a versójára nyomtattak. Ebből kiindulva tett Borsa Gedeon kísérletet egy magyarországi használatra szánt misszále rekonstrukciójára, melynek elkészülését a mohácsi csatával beköszöntött változások hiúsították volna meg. A hipotézis igen meggyőzőnek tűnik a Dodgson által kijelölt keretek között, a lap keletkezésére vonatkozó legvalószínűbb elképzelésként tartható számon. Dodgsontól örökölt kimondatlan premisszája azonban - ti., hogy a metszet könyvillusztrációnak készült és nem másnak - az ismert misekönyvek analógiájával sem tekinthető bizonyítottnak. Továbbra sem zárható ki, hogy Beham művét önállóan vagy szöveges röplap díszeként kívánták forgalomba hozni. Ez esetben a megrendelő magyarországi voltában sem lehetünk biztosak, Magyarországnak a lap darálásával egyidejű, mozgalmas és német nyelvterületen különösen élénk figyelemmel kísért története a készítés helyén is megfelelő piacot teremthetett egy ilyen kiadvány számára. E. G. DODGSON, CAMPBELL: The Patron Saints of Hungary. A Woodcut by Hans Sebald Beham. The Burlington Magazine 14 (1908-1909) 301-302; PAULI, GUSTAV: Hans Sebald Beham. Nachträge zu dem kritischen Verzeichnis seiner Kupferstiche, Radierungen und Holzschnitte. Straßburg 1911 (Studien zur Deutschen Kunstgeschichte, 134), 38, Nr. 902ß; LEPOLD 1938,132; HOLLSTEIN, F. W. H.: German Engravings Etchings and Woodcuts ca. 1400-1700, III. Amsterdam é. n., 213; BORSA GEDEON: Egy feltehetően soha el nem készült hazai misekönyv emléke. MKSz 109 (1993) 325-330. II-9. Miseruha hátlapja Szent István és Szent László alakjával Szövete firenzei, 1480 körül; hímzése magyar, 1480-1490 körül Aranyozott ezüstfonallal lanszírozott borvörös bársony. A kereszt hímzése: a háttér: mintásán letűzött selyem- és fémfonal; az architektúra: fémfonalas domborúhímzés; a külön ráhelyezett alakok: laposöltéses selyem- és mintásán lefűzött fémfonalas hímzés; hossza 102 cm Vétel Löwy Fülöp műkereskedőtől 1894-ben; a hagyomány szerint a felkai római katolikus templomból származik Budapest, Iparművészeti Múzeum, Textilosztály, ltsz.: 7390 A bársony mintája az 1480-as évek kora reneszánsz, firenzei textilrajzaira jellemző. A szövet hosszában hullámzó, vastag ágakon palmettákban nagyobb gránátalmák ülnek, körülöttük zárt és kisebb gránátalmák, fodros szélű hajlított levelek töltik ki a teret. Hasonló rajzú paramentumok nagy számban találhatók a Firenze és Pistoia környéki templomokban. A minta változatát számos múzeum őrzi, firenzei, genovai vagy spanyol munkának tartva azokat. A miseruhával azonos bársonyt, amelyet a pratói Museo del Tessuto őriz, a gyűjtemény feldolgozója, Bonito Fanelli firenzei szövetként határozta meg. A barokk korban közel hegedű alakúra megcsonkított miseruha keresztjének hosszanti szárán egymás alatt három, kupolás árkád, alattuk Madonna áll a gyermek Jézussal, majd pedig Szent István, Szent László. A negyedik - levágott - képből csak a kupola látható, ebben a mezőben egykor Szent Imrét ábrázolhatták. Mindkét szent a nézővel szembefordulva áll, fejükön liliomos korona, vállukon palást, mindkettőjükön rövid felsőruha (surcot). István királyon ennek régiesebb, bő szoknyarészes 14. századi szabását, Szent László királyon már a 15. századi, szűk változatát látjuk, csípőre helyezett övvel. Bal kezükben országalmát, jobb kezükben kardot vagy bárdot tartanak. Sajnos az erősen sérült hímzésen a részletek nehezen vehetők ki. Szent László ábrázolása nagyon emlékeztet Hunyadi János kormányzó (14461453) érmének Szent László-alakjára. A keresztszáron
