Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek
Szent Erzsébet azonban csak nagyon ritkán. (Végh János mindössze két példát említ: a szepeshelyi Mária halála- és az arnótfalvi Mária-oltárt: VÉGH 1959, 152.) Mivel azonban a csíksomlyói oltár ikonográfiái rendszerére vonatkozóan biztos támponttal nem rendelkezünk, elképzelhetőnek tarthatjuk azt is, hogy Szent Imre volt az, aki a Madonnát kísérő vértanúk közé mint szűzies életű ifjú negyedikként bekerült. A herceg rövid, oldalt hosszan felhasított ruhát visel, melyet prémszegélyes piros gallér díszít. Glóriás fején trónörökösi mivoltára utaló leveles korona, baljában hasonló céllal az országalma. Legalább ilyen hangsúlyt kap azonban a képen a legfőbb erényére, a szűzi tisztaságára utaló liliom is. Az oltárt a hazai művészettörténeti szakirodalom a 16. század második évtizedére datálja, számolva a csíki művészet feltűnő konzervativizmusával, melyben bizonyos stiláris jellemvonások és szerkezeti megoldások igen hosszú időn át megőrződtek. P. Gy. RADOCSAY 1955,188-189, 289-290; VÉGH 1959,145-148; STANGE 1961,156; RADOCSAY 1963, 32, 52-53; MNG 1984,107. sz. (VÉGH JÁNOS) II-5. Patrona Hungáriáé a magyar szent királyokkal az esztergomi misekönyvben Missale secundum chorum almae ecclesiae Strigoniensis [Lugduni], 1501, [Jacques Sacon] Papír, [18] + CCXXXIIII + [6] lap, 355 x 265 mm; srégelt fatáblás barna bőrkötésben, vaknyomással; gerincén három borda. A gerincet újabb bőrrel vonták be, rajta felirat: „Missale Strigoniense 1501". Az előtáblán három sarok- és egy köldökveret; a háttáblán mind a négy sarokveret és a köldökveret is megvan. Hosszanti oldalán két kapoccsal zárult (megvan az előtábla két fogadó kapcsa); metszése, oromszegője színezetlen. A 17. században Pyber János pécsi püspök (1613-1616) tulajdonában volt; bejegyzése a címlapon: „Joannes Pyber Ep(isco)pus quinquecclesien(sis) / uerus possessor. / Contemne et vinces." Ugyanezen a lapon még két átfirkált possessor-bejegyzés van, valamint az esztergomi Bibliotheca lila körpecsétje („BIBLIOTH. ECCL. METR. STRIGON"). Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár, jelz.: Inc. XVI. I. 114 A misszále címlapját (fol. l r ) csupán a pirossal nyomtatott főcím díszíti, a lap hátoldalán viszont a 231 * 170 mm tükörméretü fametszeten a Patrona Hungáriáé és a három szent király ábrázolása látható. Két, oldalról induló, fölül összefonódó leveles ág keretezi a jelenetet. Fönt holdsarlón lebegő Madonna, sugárkoszorúban; alul, jobbra, a földön áll Szent István király páncélos, palástos alakja, középütt a hasonlóképp páncélba öltözött Szent László, balról pedig Szent Imre hosszú köpenyben. Mindhárman egyik kezükkel a vágásos-kettős keresztes országcímert tartják, a másikban szokásos totoioí ac tutelared regní fi)ijn6aroíum patront. II-5. attribútumukat: Szent István jogart, Szent László bárdot, Szent Imre liliomot. A fametszetet sárgászöld, sötétzöld, barna, sárga, kék akvarellel színezték (csak a címereken van némi piros). A képet - amely a jelenleg ismert Patrona Hungariae-metszetek közül a legkorábbi - feliratok teszik szemléletessé. Fölül ez olvasható: „diuini ac tutelares regni hungarorum patroni", vagyis „a magyarok királyságának szent patrónusai". Mária mint az ország védője „Patrona Hungariae"-felirattal első ízben Mátyás király 1468. évi aranyforintján jelent meg, a három szent király együttese pedig Mátyás 1464. évi kettős felségpecsétjén, a trónus hátfalának fülkéiben. A metszet alatt két hasábban nyolcsoros disztichon olvasható: Virgo qui uestiuit inenarrabile uerbum Corpore mortali pannones alma iuuat. Quam pater elegit: quam coelicus ardor obumbrat: Ipsa pus defert hungariae precibus. Hinc diuus stephanus nutu foelice tuetur, Et ladislaus numine prosequitur Dux emericus adest: et uota libentia firmat. Eminus hinc fugiant damna: pericla: lues. A Patrona Hungariae-metszettel szemközti oldalon a Dávid királyt ábrázoló metszetet kiszínezték és arany-
