Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek
valóban gyakran feltűnik ez a forma. Szent Istvánhoz kapcsolódva azonban csak a szepességi emlékek némelyikén szerepel a 15. század második felében. így az 1470-es években készült szepeshelyi Szent István-mellképen, mely feltehetően a székesegyház szent királyok tiszteletére szentelt oltárának töredéke (RADOCSAY 1955, 440). Ugyanakkor sorra ilyeneket látunk a Thuróczy-krónika 1488. évi brünni kiadásában szereplő uralkodókon, és az augsburgi kiadás jóval igényesebb metszetein is, pl. Szent László lovas képmásán, és ilyen koronát emel a két lebegő angyal Szent István feje fölé is. A táblaképeken a Szentháromság Atya- és Fiú-ábrázolásain igen gyakori. A kisszebeni főoltár Mária koronázása-képén - méghozzá nemcsak a két isteni személy, hanem a Szent Szűz fején is - és a Szentháromságot a zenélő angyalokkal ábrázolón is megjelenik. A Krakkó környéki lengyel táblaképek hasonló témájú ábrázolásain pedig szinte egyeduralkodó ez a koronaforma. Ez esetben tehát ikonográfiái jellegzetességek is alátámasztani látszanak az oltár szobrait és festményeit e területtel összekötő stiláris kapcsolatokat. P. Gy. RADOCSAY 1955,174,355-356; RADOCSAY 1967,115-117,183-184; MNG 1984, 70,100-102. sz. (VÉGH JÁNOS) II-4. Szent Imre Oltárszárny külső táblája Csíksomlyóról 1510-1520 Fenyőfa, tempera; 80 x 52,5 cm A csíksomlyói (hajdan Csík vármegye, ma Çumuleu Romániában) ferences templom egykori főoltárának megmaradt szárnyképeit 1888-ban az Országos Képtár, középképét 1891-ben a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg, szekrénye és predellája 1911-ben a kolozsvári múzeumban nyert elhelyezést. A táblaképek 1936-ban a Szépművészeti Múzeumba, majd onnan 1973-ban a Magyar Nemzeti Galériába kerültek. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 181 Szent Imre képe az egykori csíksomlyói főoltár bal oldali mozgószárnyának külső oldalát díszítette. Az oltár középképén a trónoló Mária monumentális alakja jelenik meg. Fejére két angyal helyez csillagokkal ékes koronát, kezében uralkodói jogart tart. A karján ülő, áldó mozdulatú Gyermek baljával országalmát markol. A trón mellett a két apostolfejedelem, Péter és Pál áll, míg előtte két jóval kisebb szerzetes - egy ferences és egy domonkos - térdel a közbenjárásért esedező donátorok megszokott tartásában. A bal oldali oltárszárny belső oldala Szent Péter életéből vett két jelenetet mutat: az apostol prédikációját és a Quo vadis?-ï. Ezeken a festményeken a tér szerkesztése, a komponálás, az alakok jellemzése és a festői kidolgozás színvonala a középképhez hasonló. Jóval szerényebb igényű Szent Imre ábrázolása. Az oltárszárnyak külső oldalaira jellemző módon vékony a tábla alapozása és festékrétege, egyszerű a kompozíció, a talajszintet vízszintes sáv jelöli, a háttér mustrás minta. (Radocsay Dénes a Szent Imrét és Szent Erzsébetet ábrázoló táblákat a mozgószárnyak két belső, alsó képeként írja le, aminek a fenti technikai megfigyeléseken kívül ellentmond az is, hogy a női szent ez esetben kifelé fordulna. - RADOCSAY 1955, 289.) A művészettörténeti kutatás Szent Imre herceg ábrázolásából kiindulva az Árpád-házi szent királyok, István és László képét sejtette a múlt század végén elveszett jobb oldali oltárszárnyon. (A táblák a 19. század nyolcvanas éveiben még megvoltak [RADOCSAY 1955, 290]. A Szent Gellért Egyházi Kiadó Győrben nyomtatott, Pünkösdi búcsú Csíksomlyón című füzetének hátoldalán a „Szent Péter és Szent Pál megyetemplom főoltárának négy magyar szentje" megjelöléssel szerepel egy fénykép, ahol a csíksomlyói oltár Szent Imre- és Szent Dorottya-alakját - akik itt a két alsó szárnyképen egymással szembefordulva jelennek meg - a két felső képen Szent István és Szent László trónoló alakja egészíti ki. A nagyon rossz minőségű fotóról nem dönthető el teljes biztonsággal, hogy még a teljes állapotot rögzítő archív felvétel-e - ebben az esetben a két elveszett királyalak nagyon erősen átfestett -, vagy valamilyen későbbi kiegészítést, másolatot mutat. Ez utóbbi feltevést látszik erősíteni a két király erősen historizáló ábrázolása a részletek tekintetében éppúgy, mint a trónoló testtartást figyelembe véve, mely a két álló alak mellé szerkezetileg sem illik. Feltűnő, a fénykép forrásértékét tovább csökkentő tény, hogy Dorottya alakja a jobb alsó képen tükörképesen jelenik meg. [Kerny Teréziának tartozom köszönettel, aki a kiadványra és a fényképre felhívta a figyelmemet.]) A feltételezést - ti. hogy Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolta volna a ma hiányzó két tábla - alátámasztani látszott, hogy a Szent Imrével azonos környezetben és tartásban, hozzá hasonlóan nagyon fiatalon, szinte gyermekként bemutatott női szentet Árpád-házi Szent Erzsébettel azonosították, aki negyedikként egészítette volna ki a magyar szentek sorozatát. Végh János hívta fel a figyelmet arra, hogy a királylány kezében látható rózsakosár nem Erzsébet rózsacsodájának kelléke. Ennek a legendarészletnek az ábrázolása ugyanis szinte teljesen ismeretlen a német művészetben. A Szent Imrével egy oltárszárnyon megjelenő női szent így nagy valószínűséggel nem az Árpád-házi királylány hanem a mindig rózsákkal telt kosárral azonosított, a Máriaképeket leggyakrabban kísérő, legkedveltebb vértanú szüzek egyike, Szent Dorottya. Ez az új ikonográfiái meghatározás azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a nőalak a magyar szent királyokat bemutató sorozatba illeszkedett. Szárnyasoltárainkon a „háromkirályok" melletti negyedik képtáblán vagy az oromzat többi szoborhelyén általában valamilyen helyi kultuszhoz, vagy megrendelői igényhez kapcsolódó szentet ábrázoltak, így kerül a nagytótlaki oltárra az ottani plébániatemplom tituláris szentje, Miklós, ugyanő a csütörtökhelyi Szent Katalin-oltárra, míg a vitfalvi táblákon Szent Sebestyén egészíti ki a sorozatot. Gyakran kerültek a sorozatba a magyar szenteknek számító Szent Márton, Alamizsnás Szent János és Szent Adalbert is, Árpád-házi
