Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek

zeit, Imre herceggé alakított figurával az Árpád-házi királyok kettősét Sancti Hungáriáé reges-csoporttá egészítették ki. (Köszönettel tartozom Kázik Márta, Lakatos József, valamint Eisenmayer Tiborné, Szentgyörgyi Edit és Zsámboki Orsolya restaurátor kollégáimnak, a Magyar Nemzeti Galéria restaurátorművészeinek, akik az oltár megkezdett feltárása és egyes szobrainak restaurálása során tett megfigyeléseikről beszámoltak nekem, és technikai, datálási kérdésekben nemegyszer eligazítottak.) Szent László Mátyás korabeli lovagi vértben, bal lábát keresztezve, szinte tánclépésben áll Szent Erzsébet mellett. Sötét, göndör haj és szakáll keretezi jellegzetesen rózsaszín, szikár arcát. lobb kezében, oldalához szorítva nagyméretű országalmát tart, balját behajlítva vállához emeli: ezzel a ma már csonka kézzel tarthatta a bárdot. Szent István földig érő, barna szőrmebélésű és szegélyű arany köpenyt visel. Ugyanebből a szőrméből készült a széles gallér is. Hosszú ősz hajú és szakállú, az Atyaisten képeire emlékeztető, agg király. Szokatlan az öltözete, az arctípusa és a magyarországi Szent Istvánikonográfiában nem szokványos a koronája sem. A váltakozva háromkaréjos levelekkel és háromszög formákkal díszített ékköves abroncs fölött négy, ugyancsak ékköves, magasan záródó pánt csúcsos formát hoz létre, melynek tetejét egykor kereszt díszítette. A jelvényt Divald Kornél (DIVALD 1928, 693), és őt követve Péter András (PÉTER 1925) is zárt, császári koronának nevezi. A 15. század végén III. Frigyes és Miksa ábrázolásain II-3./D II-3./C