Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek

Ez a Madonna - amint már Radocsay is felismerte, aki kvalitásáról a valóságosnál rosszabb véleményt alkotott - feltűnően hasonlít Szent Lászlóra. Különösen a homlok, a szemek és az orr megformálásának azonossága szembeötlő. Szent Istvánnál ez a hasonlóság azért nem mutatható ki, mert az idős férfi arcán leplezik a ráncok. A Madonna 110 cm-es méretével nem eléggé emelkedik ki közülük, de ma már csonka koronája nyilván magasabbnak mutatta, és a lába alatt feltételezhetünk egy kisebb posztamenst. Ruhájától elszabadult palástil-2./b jának Stossnál is ismeretlen hevességű csapkodásában csúcspontjára jutott az a virtuóz mozgalmasság, amit István és László palástjának egymás felé néző oldalán is meg lehet figyelni. Egyébként a Madonna Glatz szerint „Svábfalva környéké"-ről való, a királyszobrok a Magyar Nemzeti Galéria leírókartonján pedig „Mateóc (?)"-iak; ez a bizonytalanság esetleg szintén a közös eredetet sugallja, hiszen a két falu csupán néhány óra járásnyira fekszik egymástól. A Mateóci királyszobrok Mestere, a korabeli szepességi szobrászat egyik legmarkánsabb egyénisége, egyértelműen a krakkói Mária halála-főoltáron dolgozó Veit Stoss tanítványai vagy talán inkább követői közé sorolható, de valószínűleg nem voltak ismeretlenek előtte a Kefermarkti Mester eredményei sem. A Szepességben ő jutott a legmesszebb - talán még a nagyhatású mesternél is tovább - a fafaragó bravúrok terén. Virtuozitása révén Lőcsei Pál munkásságának egyik közvetlen előkészítője lehetett. V.J. KAMPIS ANTAL: A Szent Anna-oltárok mestere. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Budapest 1937, 308-309; RADOCSAY 1967,109-110,198, 207209. kép; HOMOLKA, JAROMÍR: Gotická plastika na Slovensku. Bratislava 1972, 172; MNG 1984, 82. sz. (VÉGH JÁNOS) II-3. A magyar szent királyok Szobrok a kisszebeni főoltár oromzatáról Hársfa, festve, aranyozva; a: 97 cm, b: 87 cm, c: 71 cm A kisszebeni főoltár 1909-ig az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében volt. Onnan a Szépművészeti Múzeumba, majd a Magyar Nemzeti Galériába jutott. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: a: 3916.13, b: 3916.14, c: 3916.16 A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kisszebeni főoltár a középkori Magyarország egyik legnagyobb és leggazdagabb díszű szárnyasoltára volt. A datálásával és történetével kapcsolatos különböző feltevések, megfigyelések között az oltáron megjelenő eltérő korú feliratok és a címerek segítenek eligazodni. A legkorábbi, 1461-es évszám a predella hátlapján nem közvetlenül az oltárra vonatkozik (a kisszebeni tűzvészről emlékezik meg, mely után a templomot újjá kellett építeni: RADOCSAY 1967,184). Az országcímer párjaként a predella jobb oldalán megjelenő Jagelló-pajzs a mű megrendelését és készítését 1490 utánra, a II. Ulászló magyar királlyá választását követő időre keltezi. A bal oldali merevszárny egyik felső képének hátoldalán olvasható 1516-os évszám pedig már minden bizonnyal a befejezéshez közeli dátum. Radocsay Dénes hívta fel a figyelmet arra, hogy 1500-1510 a: Szent István b: Szent László c: Szent Imre (?)