Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Herman Lipót, 1954. október

A következő években a Balaton mellett, Abbáziában, Szentendrén töltött nyarak termését mutatta be közös kiállításokon. Szorgalmasan rajzolt újságoknak, legjava műveit külföldi tárlatokra küldte el. Hamarosan a műkereskedelem is felfedezi a festményeiben rejlő üzleti lehetőségeket. Igényeik kielégítésében Hermán mértéktartóan vesz részt. így, szerencsére, művészete nem sekélyesedik el, mint sok más tehetséges kortársáé. Munkái keresettségének egyik oka volt persze az is, hogy a vásárló polgárság ízlése és Hermán képeinek felfogása azonos gyökérből táplálkozott. Szép, derűs színekben gazdag tájai gyönyörködtettek, életörömöt sugárzó, egészségtől duzzadó aktjai nem ébresztettek társadalmi problémákat. Ebben az időben kezd rendszeresen írásokat közölni napi és hetilapokban. A „Pesti Xapló"-ban 1927-től 39-ig kéthetenként jelennek meg kritikái, elmélkedések a művészetről, hozzászólások művészetpolitikai kérdésekhez. Ezeket az érdekes elmefuttatásokat gyakran illusztrációval tette még elevenebbé. Múzeumi vásárlások, kitüntetések (Erzsébetvárosi Kaszinó díja, Barcelonai aranyérem, stb.) arról tanúskodnak, hogy a hivatalos művészetpolitikai elismerés sem hiányzott. Művészetét nehéz lenne elhatárolt korszakokra bontani, hiszen tartalomban és formában nagyjából egyenletesnek mondható. 1929-ben rendezett harmadik kollektív kiállítása után gyűjteménnyel már nem jelentkezik. A politikai helyzet megváltozása, az európai fasizmus előretörésének hatása bizonytalansággal és kétségbeeséssel terhes esztendők érdekesen tükröződnek önarcképeiben, melyekről az eddigi derűs kifejezésű,bölcs mosolyú arc helyett zaklatott és izgalmak között élő ember néz ránk. Ebben az időben készült festményeiben még inkább mesefigurákhoz és romantikus tájakhoz menekül. De közben vázlatkönyvében szaporodnak az élet jól megfigyelt figurái, a karikírozó rajzok. Ebben a keserű időszakban még szorosabbra fűzi barátságát környezetével, a hozzá közelállókkal. Egymásután készülnek a jóbarátok, a művészkollégák portréi ; Koszta, 8