Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Magyar kisplasztikai és grafikai kiállitás, 1800-1954, 1954. szeptember

sorári kisplasztikái művészete sokat fejlődött. Pátzay a szobrászat évezredek során kialakult plasztikai elveit igen tudatosan felhasználva, világos kompozícióval és gondos formákkal alkotta meg kisbronzait. A Rómában töltött évek alatt az ő körében és az ő segítségével indult meg a fiatal Mikus Sándor szobrászi fejlődése. Ferenczy Béni kisplasztikái munkássága fejlődése első periódusában nagy változásokon ment át. Az 1930-as évek közepén azonban megállapodva, szobrászi egyénisége teljes kiforrottságával lépett a nyilvánosság elé. Bár nagyméretű szobrok készítésére is vágyott, de legszebb műveit a kisplasztika és éremművészet terén alkotta meg. Új törekvéseit a Guggoló fiút ábrázoló bronzaktjában érvényesítette először (1935). Ferenczy Béni legszebb kisplasztikái alkotásai utóbbi korszakából valók. Gondosan kidolgozott formájú, lendületesen mozgó aktjait az élet megbecsülésének mélységes optimizmusa hatja át. Munkássága az érmészet területén is kimagasló. Híres művészekről készült éremsorozata, melynek első darabjai : Goya, Daumier, Poussin - külföldön is nagv feltűnést keltett. A két világháború között működött az ú. n. „Szocialista Művészcsoport". A csoport a kapitalista társadalommal szemben forradalmi jellegű tevékenységet folytatott, művészetük azonban nem volt mentes a kor formalista irányzataitól. Szobrásztagjai közül a Szovjetunióba került és ott fiatalon elhalt Mészáros László művészete legértékesebb. Az antik művészet szépségére emlékeztető kisméretű Önarcképe tehetségének talán a legszebb bizonyítéka. A csoport másik tagjának, Goldman Györgynek tematikus jellegű kisplasztikái munkássága is jelentékeny. A kapitalista viszonyokkal összefonódott művészetpolitika szobrászaink haladó törekvéseit több eseteben a kisplasztika és éremművészet területére szorította, s ezért a felszabadulás előtti magyar szobrászat legértékesebb részét a kisplasztika és éremművészet képezi. Számos olyan haladó tartalmit művet tarthatunk számon, melyek a realista művészet továbbfejlesztéséhez segítséget nyújthatnak szobrászainknak. Idősebb kisplasztikusaink kiváló gárdája mellett a tehetséges fiatalok egyre nagyobb szerephez jutnak, számos munkájuk került már sokszorosításra. Bár szép eredményeket értünk el e téren, azonban a lehetőségek kiaknázásának még csak a kezdeténél tartunk. Művészetpolitikánk az elmúlt években nem élt kellően azzal a nagy népnevelő lehetőséggel, melyet viszonylag a könnyen sokszorosítható kisplasztika és érmészet jelent. A kisplasztikák és érmek gyűjtése a múltban néhányezer kiváltságos személyre korlátozódott. A jövőben el kell érnünk, hogy dolgozóink otthonának díszítésére, elérhető áron, művészileg szép és eszmeileg jól fogalmazott művek kerüljenek sokszorosításra. Ezzel is elősegíthetjük népünk képzőművészeti ízlésének fejlődését. Soós Gyula 9