Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Ék Sándor, 1952. november

ismétli magát. E karikatúrák Ék-nek mindenre kiterjedő figyelméről, pártosságának tudatos, egész életét, betöltő vol­táról tanúskodnak. A legfontosabb agitációs feladatok elvégzése után Ék Sándor hamarosan nagyobb, kompozíciós feladatok megoldá­sához fogott. A művészt különösen két téma foglalkoztatta: egyrészt hazájának felszabadulása, másrészt azok a hősi har­cok, melyeket a magyar dolgozó nép Rákosi Mátyás vezeté­sével 1919-ben, a művész kora ifjúságának éveiben vívott. E témák megválasztásában kifejezésre jut mély szeretete hazája iránt, ugyanakkor a hazai történelem fő láncszemeinek világos ismerete. Ezekkel a témákkal, mint „Felszabadulás 1945-ben ' és a „Rákosi elvtárs a salgótarjáni fronton" éveken át foglal­kozott. A kompozíciókhoz számos vázlatot, rajzokat, olajfes­tésű változatokat készített. A szovjet művészek módszereit alkalmazó Ék-re jellemző a munkában való fokozódó elmélyü­lés, az elért eredmények túlhaladásának kitartó vágya és nem utolsósorban a befejezettség igénye. A sokoldalú, fáradhatatlan Ék Sándor jelentős művészet­elméleti munkásságot is végzett. Elméleti kérdések iránti von­zódása már németországi emigrációja idején megnyilvánult, amikor is a szocialista német képzőművészek ideológiai irá­nyítását végezte. A felszabadulás után írt cikkeivel és előadá­saival szocialista realizmus problémáit és az orosz kritikai realista festészet hagyományait ismertette. Az ő tollából ismertük meg először a mult század orosz festészetének fejlő déstörténetét. Ezek a cikkek nemcsak népünk kulturális szín­vonalát emelték, de harci jelszót is jelentettek a formalizmus, a dekadens esztétizálás kártékony frázisai ellen. A szovjet festészet tanulságairól írott cikkében Ék Sándor újból azért harcolt, hogy hazánkban is a realista, pártjához és népéhez hű festészet virágozzék fel. Ék Sándor következetes és sokoldalú művész. Munkás­ságának elismeréséül a Képzőművészeti Főiskola tanárának, majd a grafikai főtanszak vezetőjének nevezték ki. Felszaba­dulás című képéért a Munkácsy-díj első-fokozatát kapta, munkássága elismeréséül Kossuth-díjjal tüntette ki a Magyar Népköztá rsaság kormánya. Végvári Lajos 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom