Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946
Jelenkori francia festőművészek
eredmények komoly és mértékletes átszűréséé. Az ízlés, a harmónia, a nyugodt derű, e klasszikus eszmény annál jobban és sűrűbben szállta meg a lelkeket, minél durvábbak voltak a tények, minél szorongatóbbak a problémák. Ez a végső rend után való, nem egyszer kétségbeesett vágyakozás, valamint az a másik szomjúság, amely annál erősebben ragaszkodik a valósághoz, minél messzebbre távolodik ugyanez a valóság — ez vetíti visszfényét a mai francia festészet tükörképére: nem az egész francia festészet ez, inkább csak e festészetnek egy bizonyos korhoz kötött s meglehetősen hű képe. Ami a jövendőt illeti, mi egyebet mondhatnánk általános következtetéseknél? Bizonyos elemek megengedik, hogy bizonyos lehetőségekre következtessünk. Az az erős érdeklődés, amelyet nemcsak az idősebbek, mint Dufy, Gromaire és Lu^at, hanem a fiatalabbak is mutatnak a jelenleg újjászülető szőnyeg-kép iránt, talán az erő, a monumentalitás új szükségletét bizonyítja, egyszerű és ugyanakkor spontán formák keretében. Reméljük, nincs messze az az idő, amikor a művészettől teljesen idegen elgondolások, a múló esetlegességek és a mindennapi gondok véglegesen eltűnnek majd a művészek életéből. Akkor, biztosak vagyunk benne, a francia festészet megint módot talál arra, anélkül hogy bármit is megtagadna eddigi eredményeiből, hogy előrelendüljön. mint régen, mint mindannyiszor, új problémák s új kalandok fáradatlan felkutatására, csak azért, hogy, mint a múltban, ezeken is túlléphessen . . . Francois Gachot. 24