Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946
Jelenkori francia festőművészek
I te§ diadalát^ Lehetett-e továbbmenni, s mily messzire, ezen az úton? Nagyrészt a világháború s távoli vagy közeli következményei eredményeként, a dadaizmus, vagy — párisi változatában — a surrealizmus volt az első oly kísérlet, íróknak és művészeknek egyetemes kísérlete, amely háborút üzent magának a logikának, a nyugati civilizáció szerintük legfontosabb alakító tényezőjének. Lényegében tagadó forradalmi mozgalom ez, amely eredetileg a kultúra ellen irányult, azután meg egyenesen az emberi szellem szerkezete ellen s hogy elérje romboló célját, a nevetségesség eszközeivel küzdött. A surrealizmus^csakhamar olyannyira elmélyítette az ember ön-kérdezését a művészet közegén át, aminőre előtte még csak példa sem igen akadt. Már most ebben a kísérletben, amely az ember legmélyére iparkodik hatolni, a művészete— a surrealistáknál — csak eszköz lehetett és nem cél. És mivel Freud kutatásai is nagy hatással voItakTTájuk? Freudé, aki rámutatott az életösztön s főképpen a nemi ösztön fontosságára, hiába próbálták kiirtani vagv legalább is elhallgattatni az akarat s a tudatos ész elveinek sorával az igazság kutatásában két fő eszközzel éltek: az álommal s az automatikus írással. A festészet síkján a surrealizmus kölcsönkért pár formát a kubizmustól. — tekintettel e formáik forradalmi magvára s Picasso részvételére (aki, szokott géniuszával, ezt a területet is meghódította), —mindamellett kevés vagy semmi köze sem volt a kubizmushoz, mert hisz ennek végső célja mindenkor esztétikai természetű maradt. A festészet múltjában leginkább Hieronymus Bosch-ra hivatkozhatott, aki képeit képzelete szörnyetegeivel népesítette. A jelenben meg jogosan ismerte fel előfutárját Chirico-ban; persze azzal a különbséggel, hogy az az igazság, amelyet a surrealisták elérni véltek, mindenkor független maradt a kép művészi értékétől. Nem csoda hát, ha néhányan köztük úgy akarták kifejezni vagy utánozni álmaikat, hogy szakítva a jelenkori festészet erőfeszítéseivel, aprólékos, sőt fényképszerű módon próbálták ábrázolni a tárgyakat, azokat is legtöbbnyire a legváratlanabb csoportosításban, mintegy félrebeszélve vásznaikon, míg másoknál a 18