Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

Márffy Ödön

Márffy minden munkája szemet gyönyörködtető, tiszta festőiség, de a színek és formák érzékletes felületén újabban egyre több jele világít a mélyebb lelki távlatoknak, az elsüllyedt ifjúkort idéző visszaemlékezés költői varázsának, lírizmusának. Ám ezekből a mult fölött merengő, sejtelmes festői látomásokból nem lemondó, bágyadt melankólia, hanem egy munkában, emberi és művészi tapasztalatokban gazdag élet leszúrt bölcsességének mélytüzű, aranyló fénye árad. Nemes fajtájú, régi borok tüzét és zamatját szokta így megérlelni és elmélyíteni az idő. Márffy Ödön, aki maga is ínyenc, bölcs hódolója a bornak, bizonyára nem tekinti magára nézve profanálónak, ha megmondom, hogy olyan mély érzékletbeli és lelki gyönyörűségem telik művészetében, mint a badacsonyi, somlói és tokaji szőlők híres nedűjében. Kállai Ernő fi