Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

Bernáth Aurél

Vájjon volt-e kor, mikor nehezebb sorsa lett volna festőnek, mint az utolsó negyedszázadban? Volt-e idő, mikor több világnézeti követelménnyel léptek volna fel festővel szemben? Vagy mikor több belső válság gyötörte volna a művészetet? Az impresszionizmus vége, a szecesszió, az absztrakt művészetek, az ú. n. école de Paris százféle ága és törekvése mind erre az időre esett. A politikai és a világnézeti irányok sok válfaja is küzdött egymás ellen s teremtett nyugtalan légkört. Nem volt talpalattnyi helye az embernek, melyet több oldalról vitássá ne tettek volna. Jön azonban egy idő, mikor az ember számára a környezet zaja elcsendesedik és csupán arra lesz gondja, hogy azt a helyet, ahol lábát megvetette, miként építheti ki legjobban. Azon, hogy milyen vagyok, már nem tudok változtatni. Füleim már csak tárgyi vitára és kifogásokra érzékenyek. így ma már nagyobb a belső békém, könynyebb a helyzetem. A fiatalság elmúlt, s így csak arra gondolok, hogy azt a területet, mely úgy látszik mégis az enyém, műveljem, ahogyan csak tudom. Ahogy ezeket a sorokat megírtam, melyekben változásokról, fejlődésről igyekeztem számot adni, tekintetem a falra esett. Kis képem függ itt, melyet 22 évvel ezelőtt, 22 éves koromban festettem. Egyszerű vázlat, — egy kis kirándulás emléke. (8. sz.) Arra gondolok, hogy ezt a kis képet tulajdonképpen tegnap is festhettem volna. Milyen változásokról beszélek tehát? Túlzok? Vagy milyen furcsa utazás volt ez? Igaza volna a költőnek, ki azt mondja: „változtatnod nem lehet"? 7