Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

Magyar-Mannheimer Gusztáv hagyatékának emlékkiállítása, Kernstok Károly

hogy mi volt rajta felháborító és vita tárgya. íme 26 év alatt hogy megváltoznak a gondolkodás és az ízlés feltételei! Egy másik itt kiállított képem, a „Zivatar" kevesebb festői turbulenciát árul el, de véleményem szerint festői kvalitásai ép olyan szépek. Készülése idejében, 1919-ben, nem volt kiállítva és az akkori viharos időkben műtermem egyik sarkában aludta álmát. Most, hogy annyi év után magam előtt látom, eszembe jnttatja keletkezésének sorát. Nagy száraz esztendő volt, májustól aratás utánig nem volt eső. Az emberek a legkisebb kocsizörgésre kiszaladtak házaikból. „Menydörgés" — kiáltották — „jön a zivatar!" —, de az ég kékje lehűtötte reményüket, míg egyszer felhő jelent meg az égbolton és rövid idő alatt cumulusok borították be az egész horizontot és jött az életmentő eső. Az emberek siettek le a Dunára és minden zivatar és mennydörgés ellenére meztelenre vetkőzve fürödtek a záporban. * A freskó, a freskó volt mindig életemnek vágya! Innen ezek a nagy méretek! A „Krisztus sírbatétele" egy ilyen freskóvágy kiélése volt. Az „Ádám és Éva", bár olajfestmény, első lázadásom volt a festékanyag ellen. Utána néhány képemet a tempera módszerével próbáltam megfesteni. De most, hogy újra látom a „Lovasokat", látom, hogy mégis az olaj az igazi nemes anyag. A „Szép Heléna elrablását" mozaikban gondoltam el. A Dugonics-utcai tornaterem „Ösvadászok" című freskóját a legnagyobb közöny idején barbár kezek össze-vissza sértették. A főváros Képzőművészeti bizottsága javasolta restaurálását, de a tanügyi osztály s annak akkori tanácsnoka az intézkedés 14