Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

165. Csoportkiállítás: Vaszary János, Borbereki K. Zoltán

VASZARY JÁNOS Két évvel ezelőtt mutattuk be utoljára a mester ujabb müveit. Két év nem hozhat stilusváltozást, nem is hoz. De aki figyelemmel hasonlitja össze az itt látható uj képek gazdag sorozatát az ugyanitt látható régibb művekkel, mélyen megindulva figyelhet meg olyan változásokat, minőkre már senki se számithatott. A két év előtti kiállitáson, a mai ember látási képzeteinek fejlettségi fokán, a szinek oly uj árnyalatokban való gazdagságával bóditott el, ami egyszerre virágoskertté avatta a falakat, melyeken a világos szinek hatalmas zsolozsmái búgtak fel. Nézőinek százai ez anyagtalanná vált világ előtt állva, mélyet lélegzelve szivták be magukba a szinekben szikrázó levegőt, a fényt, a napsugarat, az ábrázolt tenger sós páráját, valóságnak képzelve el az illúzió tökélyében a megálmodott világot. Ne feledjük: azidétt egyik napilapunkban hangot is adott ennek fiatalos lelkesedéssel művészete egyik rajongója, ki ámulva fedezte fel a virtuózán könnyed előadásban az élet mélységeinek titokzatos interpretálását. Amit akkor Vaszary János utolsó szavainak vettek, az most itt uj, elmélyitett, még gazdagabban variált, árnyalatokban még jobban elfinomodott formákban jelentkezik. Ha végiggondoljuk azt a roha3 1*