Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

Pólya Tibor emlékkiállítása

kap. Résztvesz a Szinyei Merse Pál-Társaság alapításában (1920), mint annak rendes művésztagja, a Társaság kiállításain sikerrel szerepel. Utóbbi esztendőkben idejét rövid szakaszok kivételével a szolnoki művésztelepen tölti, mint annak egyik legsúlyosabb tagja s munkában elmélyedve dolgozik, rengeteg dekoratív munkát, illusztrációt, karikatúrát, plakátot, festményt, portrét alkotva. Itt is érte tragikus hirtelenséggel 1937 november 29-én a halál 52 éves korában, munkabírása teljében. Művészete nem sorozható be semelyik mai hazai festőiskolába, nem viseli magán sem a megszokott, sem a némileg divatos irányzatok ismertető jeleit, kifejezési módját. Pólya tipikusan selfmademan, nem festőiskolában tanulta a mesterséget, azt lehet mondani készen kapott talentuma idők folyamán csak gazdagodott s más-más oldaláról mutatkozott. Művészetének törzse a rendkívüli rajzolóképesség, mellyel legügyesebb s legképzettebb kortársai közül is kiválik. Memóriája, stílusérzéke, típus-, jelmez- és építészeti ismeretei, egészséges színérzéke meglepőek. De legmarkánsabb adottsága a magyar vidéki úri- és parasztélet, a falusi emberek ízig-vérig való ismerete, melyet megtanulni nem, csak megérezni lehet annak, ki köztük nőtt fel s a dolgok lényegének meglátásának ritka tehetségével van megáldva. Művészi fantáziája egységbe tudja foglalni remek festményein az életet, illetőleg annak költői kifejezését. Pólya Tibor olyan értelmesen és világosan ábrázolja festményein és rajzain mondanivalóit, hogy épúgy gyönyörködhetik benne a gyerek, mint az írni-olvasni nem tudó egyszerű ember, vagy a kultúra magas fokát elért kifinomodott ízlésű. Olyan egyszerűnek és világosnak mutatja az ő művészete a világról, az eseményekről s tárgyakról való történeteit, leírásait, hangulatait, hogy semmiféle magyarázat nem szükséges megértésükhöz, élve6