Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

Hincz Gyula, Domanovszky Endre, Erdey Dezső

Másik kiállitónk Domanovszky Endre, született Budapesten 1907-ben. Gimnáziumi érettségije után 1926-ban a Képzőművészeti Főiskolán 6 évig Glatz növendéke, majd tanársegédje. 1929-ben a Tavaszi Szalon-ban állit ki először, az évnek októberében pedig az Ernst Muzeum-ban külön teremben mutatja be munkáit, melyek naiv klasszicizmusukkal sikert aratnak. 1935-ben másodszor jelentkezik egy kollektiv kiállitásával, de ekkor már változott a stilusa, egy vizionárius festőibb jelleg váltja fel a hidegebb, tárgyiasabb előbbi kifejezésmódját. 1929-ben a főváros ösztöndiját, 1931-ben a Balló Ede 1000 pengős dijat, a Műcsarnokban rendezett Ill-ik nemzeti kiállitáson a Jellinek-íéle 600 pengős dijat kapja. 1935-ben intenziven kezd gobelin-tervekkel foglalkozni, ezek szövését feleségével együtt végzi. Ezekben olyan megoldást keres, mely a tematikus tartalom mellett a szőnyegszövés szelleméhez és stilusához alkalmazkodik. Nem akar piktúra lenni, hanem a felhasznált anyagtól diktált hangulat, szigorúan nem körvonalazott történet, melynél fontos szerepet játszik a dekorativ cél. Szerencsésen stilizálja motivumait, korunk szelleme tükröződik bennük keresésével, bizonyos fokú naivitásával, de barbárságával is — ha a régi gobelinek tulkulturált stilusával akarjuk őket öszszehasonlitani. Szobrász kiállitónk: Erdey Dezső, Istvánföldén született 1902-ben. Szegeden a gimnáziumban érettségizett, a Képzőművészeti Főiskolában 1920ban Radnainak, majd Szentgyörgyinek a növendéke. 1925-ben egy esztendőt tölt Párizsban állami ösztöndijjal. 1924-ben késziti Vízhordó Fiúját, mely a Székesfőváros Rökk Szilárd diját kapja s a Stefánia-uton került felállításra. Narcissus cimü szobra a Műcsarnok aktkiállitásán az ifjúsági dijat, Női akt gyertyával pedig 4