Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

160. Mattyasovszky-Zsolnay László

gyott. 1916-ban mutatkozik be először Budapesten, az Krnst-Muzeumban és egyszerre ismert és becsült művésszé lesz, aki máris sokat adott és még többet igér. Az összeomlás utáni időt, mikor Pécset a szerbek szállták meg, otthon tölti és visszatér művészi munkájához. Nagy kt-dvvel dolgozik s munkái megnövekedett művészi készségről, kifejező képességének fokozódó könnyüségéről tanúskodnak. Látszik, hogy ha éveken át alig dolgozott is, belső érése azért tovább haladt. 1921 elején Budapestre megy, ugyanez év nyarán feleségül veszi unokatestvérét, Sikorski-Zsolnay Mártát. Még ugyancsak 1921-ben az akkor megalakult Szinyei-Társaság tagjává választja. Élete most külső eseményekben szegényebb lesz, de termékeny munkában annál gazdagabb. Az év nagyobb részét Budapesten, a kisebbiket Pécsett tölti, ahol a gyár művészi vezetésében vesz részt. Szorgalmasan állit ki mind Budapesten, elsősorban a Szinyei-Társaság kiállításain, de többször önállóan is az ErnstMuzeumban. mind pedig külföldön (London, Brüssel, Velence, Nürnberg stb-). 1928-ban nagyatyja centennáriumára megteremti a pécsi Zsolnay-Muzeumot. Utakat tesz Párizsba (1923), Spanyolországba (1929) és Itáliába (1931). 1935 nyarán alattomos betegség támadja meg. Dr. Ángyán János pécsi egyetemi tanár tanácsára Bécsbe viszik, ahol Schönbauer tanár agyműtétet végez rajta. Még a műtét napján, 1935 julius 18-án, felesége karjai között kilehellte lelkét. Korán véget ért életének művészi eredményét megmutatja a kiállítás. Komoly, maradandó eredmény ez. Nagy kulturáju, előkelő művész volt Mattyasovszky. A nyugodt és szép felülfestés manet-i hagyományainak tisztelője, de a kontúrok feltűnőbb éreztetésében, ia folthatás dekoratív voltában és a környezetnek s.okszor ornamentális izii alakításában az impresszió-