Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

160. Mattyasovszky-Zsolnay László

tehetség családi örökségképpen szállt át Mattyasovszkyra (s a pécsi Zsolnay-házból vitte magával az életbe annak a finom esztétikai kulturának alapjait is, amely jellemezte őt. Erre az alapra azonban magasrendű személyes ízlésével és értelmével önmaga igen sokat épitett reá. Művészi tanumányait Münchenben végezte, előbb az Obrist—Debschitz-iskolában. később az Akadémián Habermann-nál. Hat évet töltött Münchenben komoly és szenvedélyes munkában s ezalatt alaposan megtanulta mesterségét, de művészi lényének kialakulására müncheni tanárai és környezete nem sok hatással voltak. Sőt szinte csodálatos az a szellemi önállósága, amellyel függetlenitette magát környezetétől. Stuck, Habermann és Leo Putz Münchenében, a Jugendstil hazájában ő lelkének egyre erősödő vonzalmával fordult a nagy francia mesterek, Manet és társai felé. Nincs nagyobb vágya, mint Párizsba jutni, amelyért már ismeretlenül is rajong. Önkéntesi évének leszolgálása után ezt sikerül is elérnie. A boldog munka két évét tölti Párizsban. Ott éri meg művészi egyénisége kibontakozását és első sikereit. Ott érkezik el fejlődésének ahhoz az állomásához, amikor a mesterség és az anyag nehézségét évek küzdelme árán sikerült legyőznie és munkája, mint valami ierős áradat, szinte magától kezdett folyni. Ekkor azonban kitört a háború s egyszerre, mint egy vasfüggöny, elzárta őt igazi világától és mindattól, amiért érdemesnek tartotta élni. A háborúban éveket tölt a fronton, nehéz harcokban vesz részt és nem egyszer csak a véletlen menti meg a haláltól. Az ellenséggel szemben tanusitott vitéz magatartásáért legfelsőbb dicsérettel tüntetik ki és főhadnaggyá léptetik elő. Nem járt volna nagy nehézséggel, hogy hadifestő legyen, de erre nem vá4