Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

160. Mattyasovszky-Zsolnay László

ELŐSZÓ A mult nyáron hunyta le örökre szemét Mattyasovszky-Zsolnay László. Febsége — egy vele életében és halálában — már a gyász első heteiben gondolt egy emlékkiállítás rendezésére, úgyszintén férje életének és művészetének könyvben való megörökítésére, s engem. régi barátjukat, tisztelt meg azzal a kéréssel, hogy a kegyelet munkájában segitségére legyek. így jött létre ez a kiállítás és a vele egyidőben megjelenő könyv. Hogy idejében létrejöhettek, az megint a művész hitvesének köszönhető, aki mind a kiállítás, mind a könyv előkészítésében és anyagának összegyűjtésében olyan odaadással fáradt, amilyenre csak a nagy szeretet képes. A kiállítás bemutatja Mattyasovszky-Zsolnay Lászlónak egész fejlődését és művészetének java eredményeit. Csak müncheni tanulóéveinek kísérletei maradtak el, mert attól kellett tartani, hogy megzavarják az egységes művészi hatást. Mélyen komoly, előkelő kulturáju. fejlődésében rendkívül következetes, kitűnő festőnek ismertük őt étidig is, de művei igy összegyűjtve, megerősítik és fokozzák ezt a benyomást. 1885 junius 17-én született Pécsett. Atyja mátyásfalvi Mattyasovszky Jakab, aki előbb a Földtani Intézet kiváló osztálygeológusa volt. aztán a pécsi Zsolnaygyár kötelékébe lépett, anyja Zsolnay Teréz, leánya Zsolnay Vilmosnak, a legnagyobb magyar keramikusnak, a színek szenvedélyes szerelmesének és búvárának, aki ráadásul tehetséggel festegetett is. A művészi 3