Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

142. Ambrosi Gustinus, Jánoshalmi Nemes Marcell

Jánoshalmi Nemes Marcell. Egy délután a Japán-kávéház művészasztalánál me? a háború előtt — nagy társaság verődött össze Szinyei és Lechner körül. A társalgás némi emelkedő, majd eső ritmusban csobogott, amikor egyszer csak megjelenik Nemes Marcell. Ahogy köszön, ahogy leül, ahogy köszörüli a torkát. már láttuk, hogy valamire készül. Egy uj Grecot vagy Cézannet látni hiv meg? Talán felfedezett még egy Tizianot? Avagy Kecskemét után egy másik városnak akar egy muzeumot ajándékozni? Mi fog itt kisülni? Végre megszólal, Hermán Lipóthoz fordulva: - Kérem, vásároljon nekem olaj- és pasztellfestékeket, ecseteket, vászont, szóval mindent, ami a festéshez kell. Festeni fogok. Ha megunom, minden az öné. Ezt olyan fenséges nyugalommal mondotta, hogy torkunkban megakadt a nevetés. Festeni akarok. Tehát festeni fogok. Hogyha ő valamit akar. akkor tudja is, - ezt olyan magától értetődő dolognak tartotta, mint mikor elmondta, hogy elloptak tőle egy Tintorettót és mikor sajnálkozni akartunk, legyintett egyet: - Ugyan. Vissza fogják hozni. És visszahozták. Tehát festeni akar és igy festeni fog. Hermán ugyan azt remélte, hogy itt keservesen fog csalódni, mert hiszen az akarat (Greguss szerint is) csak félcélérés, s igy Nemes festőeszközeit majd megkaparinthatja. De ebben viszont Hermán csalódott, mert Nemes sosem unta meg a festést és attól kezdve haláláig -szenvedélyesen és kitartóan gyakorolta. Előbb pasztellel. aztán olajfestékkel dolgozott. Rajzolni sose tanult, csak az ösztöne vezette. Mikor kiragyogtak a ragyogó szinek a keze között, de a bukfencező rajzot maga is észrevette, elkezdett rajzórákat venni. Már a háború alatt idehaza, később Münchenben mind rendszeresebben. És igy festő lett. Lett? Festő volt ő születése óta. Csak nem tudta. 3