Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

141. Jobbágyi Gaiger Miklós, Kákay-Szabó György, Kern Andor, Kotász Károly, Rónay Kázmér, Vásárhelyi Győző

NEGYEDIK TEREM. Kotász Károly. Nyolc évvel ezelőtt, a szomszéd teremből indult ki Kotász Károly művészi pályája, de már igazi lendülettel. Azelőtt az ismeretlenség homálya eltakarta. Pedig akkor már túlhaladta ötvenedik évét. már megette kenyere javát, de ez a kenyér igen savanyu volt. nélkülözés és gond, betegség és mellöztetés közben tudott csak önmagára eszmélni. Mialatt művészi pályájára készült Pesten és Münchenben, semmiféle balszerencse le nem téritette útjáról. Minekutána „kijárta" iskoláit, s idehaza ugyahogy elhelyezkedett (rajztanitással), eleinte fametszetekkel foglalkozott, az elsők egyike volt. ki eredeti fametszeteket kisérelt meg. s a ..Modern Művészet" (egykor emlékezetes kis művészlapom, mely csak ötször jelenhetett meg. minekutána dicsőségteljesen kiszenvedett!) Kotász Károly festői tehetségét már e fametszetekben is felismerte. Kotász aztán eltűnt, majdnem husz esztendőre volt szüksége, mig megtalálta álmai kifejezésehez a megfelelő formát. Ekkor, 1925 szeptember havában tűnt ki. hogy Kotászt sorsa, helyzete és adottságainak sivárságaiból kiragadták titkos álmai, ezek a szines szinálmok. melyek ott égtek, ragyogtak, virultak képzeletében. mint megannyi szines dallam, remegő melódiákban. amelyeket az ékkövekből ötvényezett szinfelrakás eszközével maradéktalanul kifejezett. Nála az élet és a természet minden jelensége, föld és viz és levegő és alakok, a táj és az emberek, mind csupa szin. ragyogás és májusi vidámság, — az élet paskolhatta, benne vidám dalok zengtek fel, mint a hektikás Watteauban, mint a pálinka mámorától bódultan festő Monticelliben, kiknek az élet fájt, akiket az álom boldoggá tett. A pesti siker után — baráti kezek nyúltak feléje és egymásután rendezték meg kiállításait Prágától Rómáig, Bécs, Berlin, Párizs, London, Brüsszelen át, miközben a legkiválóbb kritikusok (noha folyton Monticellivel hasonlitgatták össze) dicsérő himnuszokat zengettek. A berlini Servaes. az olasz Oppo. a párizsi Gauthier, a belga Rodder, a holland Gompers. az angol Kenedy, Marriott, a Timesben, az egész világsajtó foglalkozik véle és elismeri kolorista tehetségét. A Luxemburgmuzeum, a firenzei Uffici önarcképével, de az amsterdami városi, a genti, bécsi, prágai, pozsonyi, római, milanói, stockholmi modern muzeumok mind sietnek egy-egy művét megszerezni. Hulin ele Loo, a genti muzeum elnöke irja levelében, hogy a muzeumi bizottság accueilli avec beaucoup de faveur a képet, melyet ő a muzeum számára vásárolt, Dezar-