Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

136. Magyar-Mannheim Gusztáv, Borbereki Kovács Zoltán, Haranglábi Nemes József, Kádár Béla, Ruzicskay György, Weil Erzsébet, Kisfaludi Strobl Zsigmond

NEGYEDÍK TEREÁD. Borbereki Kovács Zoltán A kubizmus forma szétbontása, mely a háború utáni művészet uralkodó célzata lett, reakciót jelentett az impresszionizmus foltbaomlásával, atmoszférahangsulyozásával, a szines árnyék és a reflexektől átitatott levegő vibrálásává] szemben. De a forma újra követelni kezdte jogait. A kubisták vezére, maga Picasso, elől járt az uj klasszicista irány érvényre juttatásával, csak hogy az a formalátás, mely őket jellemezte, eltávolodott a szigorú valóságábrázolástól, formatulzások, felfokozások, kihangsulyozások eszközeivel élt, hogy a kompozícióknak erőt, szilárdságot és egyensúlyt adhasson. Az a fiatal művész, kit most mutatunk be, Borbereki Kovács, a valóságot nagy szemmel látja és a formák nagyításával és szigorú részletezésével ad tragikus érzéseinek mély zengzetet. Az a világ, melyet elénk tár, a hajóvontatók, a munkások, a robogó vonat, embereinek proporciói, mind ilyen emberfölötti életet és szinte földöntúli dimenziókat éreztet. Az elképzelt, szinte szférikus táj, egy önarckép, hol a szemüveges férfiarc, a maga szigorú rajzos vonalmenetében, a szemüvegben tükröződő kettős tájjal, démonikus hatást kelt, a deformált, kimunkált nagy munkáskezek fokozott plaszticitásukkal, a téréreztetés elfojtásával egymás fölé vagy egymás mellé állított figurák, minden aprólékos részletigazságuk mellett, szinte vad erővel ragadják meg a nézőt és viszik magukkal egy olyan világba, hol a valóság túlzottan való, a világ valóságmentessé válik s hatásuk lenyűgöző. Mely titokzatos világokat álmodik e fiatal művész? Mindenesetre eredeti képzelődés és biztos tudás vezeti, ki tudja hová, ki tudja merre? 8