Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

157. Csoportkiállítás: Boldizsár István, Csók István, Herman Lipót, Rudnay Gyula, Szüle Péter

Két művészt kivéve, kiket itt mutatunk be először, egy grafikust és egy szobrászt, a többi négy mind az Ernst-muzeum neveltje. Kisebb-nagyobb gyűjteményes kiállításokkal itt mutatkoztak be annakidején először. Amikor erre rámutatunk, nem üres dicsekvésből tesszük. Hangsúlyozni akarjuk, hogy kiállításaink kezdettől fogva határozott célokat tűztek maguk elé: utat nyitni a közönség elismeréséhez, de csak olyanok előtt tárni fel az ajtókat, akiket egyetlen cél, a magyar nemzeti művészet ihletett. Kitűnő példa erre a nemrég bezárult dán és a még most is látható olasz kiállítás. Ha e kisebb vagy nagyobb nemzeteknél művészetük nemzeti jellege erősebben vagy halkabban, ele hangsúlyra lelt, mennyivel jogosabb ezt keresni a magyar művésznél, aki egyedül és társtalan áll az európai művészeti mozgalmak közepett, kitéve azon veszélynek, hogy az idegen áramlatok felszívják, nemzeti jellegétől megfosztják. Közel negyedszázada annak, hogy a magyar nemzeti művészet szolgálatába állottunk. Ezt nemcsak a nagyközönség, de felismerték a művészek is. Jeles művészek egész gárdája alakult ki körülöttünk. Ha felcsillanni láttuk valahol az isteni szikrát, vittük és visszük az ifjú művészt a közönség elé, hogy a tiszta művészet szolgálatába állhasson. Hogv intuícióit minél hatályosabban, minél tisztultabb formában és mindenekelőtt minél őszintébben fejezhesse ki. Közönségünk aztán nem egy fejlődési folyamatnak, átalakulásnak, kiteljesedésnek válhatott örvendetes szemlélőjévé. 3