Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

138. Kernstok Károly, Bencze László, Gallé Tibor, Pohárnok Zoltán, Vadász Endre, Petri Lajos

14. Temetésen 70.— 15. Lakodalmasok 70.— 16. Tanulmány 30.— 17. Zsoltáréneklők 60. 18. Hazafelé 50.— 19. Tanulmány 60.-20. Ivó paraszt 40. 21. Parasztok 60. MÁSODIK TEREM. Kernstok Károly festményei. Ifjak csoportja, lovakkal, fák alatt, nagy természetben, s a kép cime: Harmatos reggel. Mert a művészt reggeli párában felbukkanó alakok idyllikus csendje ihlette. A természet, a sokak által megtagadott természet, az emberi test tiszta formái, amint a reggeli levegő omlatagában elénk bukkannak. Minden forma nagy szemmel nézve. Az egész jelenség, a maga gazdag változatosságában. A fény, amint szint teremt, szint formál, szint alakit. De semmi sincs elvetve. Minden forma él és mozog. Valóság, melynek titkai költészetté nemesednek. Ki festette e képet? Egy oly mester, akinek egész élete csupa önviaskodás. Átzuhogott lelkén kora minden érzése, az érzések egyre változó forma megnyilatkozása. Kereste az élet hangjait, a titkos jeleket, az ezrek sóhaját, álmait és vágyait s mindig belenézett önlelkébe, számot vetett gondolataival, megbírálta azok értékeit, sohase fogadott el vakon semmit, nem hajlott dogmákra, de olyanokat maga sem állított fel. A maga szabadságát épen megőrizte, minden hatás, idegen nyomás és magát ráérő-