Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

137. Horváth Béla, Basilides Sándor, Csébi Pogány István, José Clemente Orozco, Meller Kató

ELSŐ TEREM. EGY MEXIKÓI MŰVÉSZ. (Jósé Clemente Orozco.) Hans Tietze, a jeles bécsi műtörténész, nemrég bemutatta az Albertinában egy mexikói művész, Orozco grafikáit. Hans Tietzé-nek, a Graphische Künste számára irt tanulmányából sok érdekes dolgokat tudunk meg a mexikói modern művészetről, jelesen Orozco-ról. Meglepetéssel olvassuk, hogy Mexikóban fejlett indián kultura él ma is, mert az egykori nagy azték művészet, melyet az ásatások egyre nagyszerűbb pompájában mutatnak be, hatását nem veszejtette, nem pedig azért, mert a spanyol bevándorlók, a benszülöttekkel való összeházasodás révén, egy uj fajt termeltek ki, s az ősi művészi ösztön ezek között tovább él. Főleg két művészben, Diego di Riveirá-ban és a mi Orozconkban. Riveira művészete befejezést, Orozcoé uj elkezdést jelent. Előbbi a párizsi művészi kulturában nevelkedett és Puvistől Picassóig a modern művészet minden regiszterét egyenlő virtuozitással kezeli. Orozco csak nemrég járt először Európában s igy telivér amerikai ő, még művészetében is. Aztán ezt irja róla Tietze: „Orozco, mint Riveira is, első sorban falfestő, óriási falterületekre van szüksége, hogy látományaiból megszabaduljon, mindazt elbeszélve, ami bántja ; amit fest, emlékeiből meriti és népe reménykedéseiből, melyeknek a régi regék époly elevenek, mint jelenje, melyben él. Képeinek világa népies eredetű és célzatú, azt ábrázolja, mit mindenki ösmer és mindenki akar . . . Rajzai és litográfiái művészetének csak mellékhajtásai." 3