Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

134. Fényes Adolf, Cserepes István, Kontuly Béla, Zádor István, Mészáros László

ZÁDOR ISTVÁN. Amikor a rajz öncél lesz, vetélkedni kezd a festé­szettel. Zádor István rajzai e harcból győzelmesen kerül­nek ki. Zádor István, mint minden született rajzoló, rajzónjával lesz igazán festővé. Az érzés melegsége az a fluidum, mely átjárja rajzait és a legpozitivebb formába lirát lop. Ez a Iira halk, nesztelen járású, de tele van ritmussal és gráciával, ami által rajzaiba elevenség, mozgás kerül, mely a formákat megteliti. Virtuozitása, mellyel a formákat visszaadja, értelmi ereje, mellyel azokat interpretálja, látásának biztonsága, mellyel azo­kat felfogja, minden rajzában megnyilatkozik, de lirája nélkül azok szárazok maradnának. Már pedig Zádor rajzaiban lelke melegsége nyilvánul meg legközvetetle­nebbül. Akármilyen eszközzel él is, szinezi-e azokat kevés színnel, vagy csak a fekete-fehér ellentétével: Zádor rajzaiban élet van, életesség, őszinteség, kedély és sziv. Örülünk, hogy az ón mesterét újra bemutathatjuk kö­zönségünknek. I ELSŐ TEREM. RÉZKARCOK. 1. Hortobágyi ménes 25.— 2. Akácos út 25.— 3. A hortobágyi nagyitató 25.— 4. A tápéi komp 25.— 5. Halászbárkák a Tiszán 25.— 6. Öreg tanya 25.— 7. A Tisza 25.— 8. Cséplés . 25.— SZÍNEZETT TOLLRA]Z. 9. Napnyugta a szolnoki Tabánban. . . 10. Földek a Zagyva mentén .11. Városszéli házak a Zagyvaparton .... 150.— 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom