Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

129. Csoportkiállítás: Basch Edith, Dési Huber István, Fried Pál, Gergely Tibor, Réfi-Kády János, Román György, Mikus Sándor

MÁSODIK TEREM. Basch Edith. Egy fiatal lányban mennyi visszafojtott érzés ! Halk melódiákba fogja fel a vonalmeneteket, a szín nála dame d'atour, kicsengése mély érzéseknek, melyeket főleg a formák, de legfőkép a vonal jelez. Mintha csak M. Ingres közvetlen környezetéből bukkanna elénk. M. Ingres tanítása: egy vonallal többet kifejezni, mint kettővel, kettővel többet, mint tizzel, — mert az összefogó egyszerűség a kifejezés hatásának titka. Basch Edith művészi ideálja — ösztönösen, nem elméleti belátásból — a kifejezés intenzitása, még pedig minél egyszerűbb eszközökkel. Egy íejhajlás, egy égő szempár, egy előredűlő vonal, egy ornamentikussá alakított konfiguráció, nála mindmegannyi érzéskifejezési eszköz, csak arra jó, hogy elképzelt érzéseit áhítatosan formákba önthesse. Mert színeinek elmosott, letompított hangja, mint kisérő zene, mint kontrapontja a vonal hullámzásának, mely melódiáit vezeti. Mély és nyugodt, halk és elhangzó melódiákat, melyek álomképekként lebegni, alig-alig feltünedezni, finom leheletként a síkon megjelenni látszanak. Álomkép az ő pikturáia, mely lelkéből szakadt. Basch Edith festményei. 28. Görög város 29. Alvó nő 500.700.— 300.— 450.— 550.— 30. Almák és narancsok 31. Álomváros 32. Néger anya