Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

123. Csoportkiállítás: Ágoston Vencel, Czene János, Czóbel Béla, Csóka István, Jankai D. Tibor, Vadász Endre

meg nem szűnnek vitázni. Ü nyugodtan állja a harcot. Magára marad vagy elismerik, — mindegy. Ő az, ami lenni akar. Jó-e, rossz-e, — nem kérdi. Csak fest, ahogy festenie megadatott. Huszonöt év óta ott áll a harc mezején. Társai irányt változtatnak, nem törődik velük. A maga meggyőződésének kérlelhetetlen birája. Czóbel Béla művészete iskolapéldája az uj utat törni akaró nagy akarásnak. Nem tiir meg semmi koncessziót, a világot főformáira vezeti vissza, a struktura kihangsulyozásával beéri. Szinei komorak, mert az alapformák hordozói. Ha itt-ott felcsillog egy-egy tiszta szin, mint gyümölcs-csendéletén, az csak a forma kisérője. Most már nem a kontúr a főeszköze, de. minden formája még most is mintha ólompántba volna bepréselve, mely a szilárd konstrukciót szolgálja. Aszkéta lelkének tükörképe ez a puritán formavilág. Czóbel Béla festményei. 50. Csendélet 400.— 51. Merengő nő 750.— 52. Falusi utca 750.— 53. Falurészlet 300.— 54. Hintó 750.— 55. Kép magamról 500.— 56. Magyar parasztlány 900.— 57. Kékruhás lány 400.— 58. A háló 900.— 59. Hatvani parasztházak 750.— 60. A hatvani kastély. Báró Hatvany Ferenc ur tulajdona. 9