Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

121. Csoportkiállítás: Barzó Endre, Biai Föglein István, Dénes Rudolf, Jobbágyi Gaiger Miklós, Orbán Dezső, Gárdos Miklós

kezének könnyedsége, mellyel csendéleteit, figurális műveit a maga színharmóniáiba belehelyezi. Amit most mutat be, amögött egy hosszabb művészi pálya minden önkinzása, magasanyargatása lappang. És eljutott oda, hogy minden alkotása játszi könnyűséggel odavetett, biztos kézzel felépített, szinte vázlatszerű egyszerűséggel megoldottnak hat. Orbán Dezső a szemünk láttára, itthon, fejleszti a maga stílusát. A sötétebb tónusharmóniákat szereti, de e harmóniákat ékkőszerü ragyogással hinti tele. Mély bársonyos szinek harmonikus összhangzatait látjuk, melyek a gordonka érzésmélységeivel gyönyörködtetik a szemet. Minden fellépése ezen az uton egyre mesteribb eredményekhez juttatja. Barzó Endrét nem egyszer láttuk kiállításokon, mindenkor feltűnt sajátos természetlátásával. Most egyszerre nagyobb gyűjteménnyel jelentkezik s mindenkit meglep majd fantáziája dus és eredeti szárnyalásával, kifejező módjának eredetiségével és látományai gazdag változataival. A világot fantasztikus elképzelésekké irja át. Az ég, a föld, a viz, minden átalakul a lelkében, álomszerű elképzelésekké. Apró alakok népesitik be előtereit, mesealakokká válik a szemében minden nagyobb figurája s mindenre gyöngyház tónusának finom fátyolát borítja, mely alatt fény cikázik, égnek a szinek, fantasztikummá lesz a felhő s alakjai megnyúlnak, majd összezsugorodnak, most vonal-, majd szinhatásokká alakulva át, — egy, a formákat mesévé átalakító fantáziával megáldott művészt ösmerünk meg. Barzó Endre művészi pályája most kezdődik, — képzelete megnyílt és ki tudja mely magasságokig fogja elragadni? A szobrász, Gárdos Miklós, kinek kezeügyében van 4