Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

107. Csoportkiállítás: Hermann Lipót, Gárdos Aladár, francia mesterek

A szobrász, Gárdos Aladár minden művében egyet keres: az élet átszellemesitését. Érzésekkel van tele a lelke. Az érzések formákba nemesednek. De e formák nem veszítik el — minden stilizáltságuk mellett sem — a valóság képét. Tiszta szobrászi képzelet alakítja őket. Egység és harmónia jellemzi alkotásait. Az anyag tisztelete kompozícióinak titkos lényege. Ahogy az anya és gyermekének formái egybefonódnak, a márvány egységének tiszta kifejezését adják. Ahogy az érzéseket belelopja a formákba, a harmónia művészi melódiái csendülnek ki belőlük. Muzsikális érzés jellemzi' művészetét. Nyitott szemmel néz az életbe, de az élet szivéhez férkőzik és érzéseket kelt fel benne, hogy aztán művészi formákba irja át őket. De ezek a formák tisztán skulpturálisak. Az egyszerűsítés eszközeivel él, de az anyagot sem hanyagolja el. A formarészleteket is tiszteletben tartja, de a kontúr vezető szerepét sem mellőzi el. Tudja, hogy a körvonal tisztasága és a világos vonalvezetés a monumentális alfa és ómegája, de ezen belül az érzés gazdag változatával dolgozhat, hogy a soknézetüség gazdagságával gyönyörködtesse a szemet, ahogy az az intim művészet feltételeinek megfelel. Ilykép Gárdos nem egy szobra alkalmas volna arra, hogy egynézetüvé — azaz monumentálissá — átegyszerüsitve, kikerüljön a plein airbe, mert monumentálisan van elgondolva. Nemes Ízlését Paál László emléktáblája igazolja, mely tavasszal a nagy magyar mester barbizoni házának falára fog kerülni. Egyben bemutatjuk Végh Ilona egy finoman stilizált tanulmányfejét. A fiatal művésznő tehetségét ezzel a primeurrel ékesen igazolta. Dr. Lázár Béla. 5