Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

107. Csoportkiállítás: Hermann Lipót, Gárdos Aladár, francia mesterek

A szobrász, Gárdos Aladár minden művében egyet keres: az élet átszellemesitését. Érzésekkel van tele a lelke. Az érzések formákba nemesednek. De e formák nem veszítik el — minden stilizáltságuk mellett sem — a valóság képét. Tiszta szobrászi képzelet alakítja őket. Egység és harmónia jellemzi alkotásait. Az anyag tisz­telete kompozícióinak titkos lényege. Ahogy az anya és gyermekének formái egybefonódnak, a márvány egy­ségének tiszta kifejezését adják. Ahogy az érzéseket belelopja a formákba, a harmónia művészi melódiái csendülnek ki belőlük. Muzsikális érzés jellemzi' művé­szetét. Nyitott szemmel néz az életbe, de az élet szivé­hez férkőzik és érzéseket kelt fel benne, hogy aztán művészi formákba irja át őket. De ezek a formák tisz­tán skulpturálisak. Az egyszerűsítés eszközeivel él, de az anyagot sem hanyagolja el. A formarészleteket is tiszteletben tartja, de a kontúr vezető szerepét sem mellőzi el. Tudja, hogy a körvonal tisztasága és a vilá­gos vonalvezetés a monumentális alfa és ómegája, de ezen belül az érzés gazdag változatával dolgozhat, hogy a soknézetüség gazdagságával gyönyörködtesse a szemet, ahogy az az intim művészet feltételeinek megfelel. Ily­kép Gárdos nem egy szobra alkalmas volna arra, hogy egynézetüvé — azaz monumentálissá — átegyszerüsitve, kikerüljön a plein airbe, mert monumentálisan van elgondolva. Nemes Ízlését Paál László emléktáblája iga­zolja, mely tavasszal a nagy magyar mester barbizoni házának falára fog kerülni. Egyben bemutatjuk Végh Ilona egy finoman stili­zált tanulmányfejét. A fiatal művésznő tehetségét ezzel a primeurrel ékesen igazolta. Dr. Lázár Béla. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom