Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

104. Csoportkiállítás: Andrássy Géza gróf, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Sidló Ferenc

hogy vannak pillanatok, melyeket titkos, szerelmének áldozhat és áldoznia kell. Minden egyéb cél nélkül. Csak ugy, a maga érzései kielégítésére. S a tiltott szerelem e gyümölcsei most vádlóként lépnek fel: — Miért hanyagoltál el? Miért oly ritkán, szinte csak érzéseid elemi kényszere alatt dolgoztál műveiden, mikor szunnyadt benned az isteni szikra? . . . Itt állunk művei közt és némán szemléljük a szép álomképeket. Egy mély érzésű, néma költő szavát. „Ha Rafael kéz nélkül születik, akkor is nagy mester lett volna." (Lessing.) Igaz, de hol maradtak volna a vatikáni freskók? Andrássy Géza gróf is művésznek született. Ezt alkotásai napnál fényesebben igazolják. Ezt a közönség meglepetéssel fogja megállapítani. Dehát hiába, a sors szeszélyes, az élet utjai tekervényesek, ki lát be az élet titokzatos misztikumába? Mindenesetre egy művészi tehetséget ismertünk meg. Az a szokatlan siker, melyet Sidló Ferenc szobrai előbbi csoportkiállitásunkon arattak, az a nagy érdeklődés, mely azokat állandóan körülvette, oka annak, hogy szoborkollekcióját átvettük jelen kiállításunkra is. Dr. Lázár Béla. 21