Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

87. Csoportkiállítás: Hatvany Ferenc báró, Iványi-Grünwald Béla, Mattyasovszky-Zsolnay László, Márk Lajos, Simkovics Jenő, Kisfaludi-Stróbl Zsigmond

A mai művészeti irányok atabotájából mind tisztábban és sugárzó erővel bontakozik ki a ,^zin kultusza. Mig az impresszionizmus végső hajtásában a fény szintfelbontó és formafeloldó erejét hangsúlyozta ki, — oly törekvés, mely a magyar művészetben nem talált jellegzetes képviselőre, — az ujabb idők művészei visszamenekültek a formához, majd a forma visszaszerzése után a szinhez. E kiállításunk művészei tisztán tükrözik a legújabb fázist. Iványi-Grünwald Béla ujabb magyar tájképei, főleg a balatonmentiek — a forma hangsúlyozásával tűntek ki, a leegyszerűsített formák drámai erejével, a legegyszerűbb motívumokból mélységes hatásokat váltva ki. Most, — hortobágyi tanulmányai alapján -— a drámaiságot a szinfelfrissülés váltotta fel. Xem mintha kevésbbé törődne a formával, de jobban hangsúlyozza a tiszta színeket, melyekkel lágyan folyó melódiákat csal ki. Palettája meggazdagodott és eljutott odáig, hogy szint lát az alföldi porban, vibráló, izzó, egymásbafolyó szinek gazdagságát, mellyel vizionárius hatásokat vált ki. A Napsütés porban egében szinte turneri fénycsillámok égnek, a felvert por ott lebeg" a levegőégben és szinhullámok áradnak benne. Az Ut Debrecen felé földjének sárgászöld szinegyvelege, amint abból kinő a forma, csupa erő és méltóság. Mindenütt ez a színgazdagság fogadja a szemet, mely felfrissül látásán és gazdag változataival a hangulatpk sokféleségét teremti.