Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

86. Csoportkiállítás: Goebel Jenő, Góth Móric, Gy. Szabó Kálmán, Pártay István, Vidoszky Béla, Weil Erzsébet

* Csoportkiállitás az Ernst Muzeumban. Színes kiállítás nyílik meg holnap reggel az Ernst-Muzeumban. A kiállítás szereplői a legkülönbözőbb festői világnézetekhez tartoznak, konzervativek és forradalmárok, de egyben közösek: valamennyien fiatalok. A legkiforrottabb közöttük Gáth Móric. Ő a legszervesebb rajzban és formában és a legfinomabbak a tónusai. A hollandi és breton partok nehéz párás levegőjét festi, az ólomszürke légnyomásban messze villogó ezüstfehér fényeket, szürkéskékből indul ki a színskálája, folyton finom félhangokon egész az ezüstfehérig. Vidovszlcy Béla a Szinnyey Merse Pál-Társaság tagja szintén teljesen kiforrott tájképfestő. Az Alpesek alatti olasz tájakat festi sötét, komoly alaptónusokkal, ő is a párás ólomszürke fényű levegőt szereti s ilyen atmoszférában villogó az ő napsütése. Goebel Jenő tájképeiben sok a keresés. Távol van minden naturalizmustól. A formák ködbe folynak szét akvarelje és az összefolyó foltokban intenziv fények sugároznak szét. Olajfestményei sokkal keményebbek, darabosabbak. Két grafikus szerepel a csoportkiállitáson Gy. Szabó Kálmán, fametszeteiben ideálisan anyagszerű, szálkás tehnikájával érdekesen oldja meg ennek a kevéssé kultivált grafikai ágnak problémáit. Pártay István rajkai közül a stilizált tájképek kapnak meg legjobban, erős dekoratív fantáziára mutatnak, arcképei össze sem hasonlíthatók velük. Érdekes alakja a kiállításnak Weil Erzsébet, nagyotakarás és nagymüveltség jellemzi. Óriási barokkaktokkal dolgozik, michelangelói reminisztenciákkal és rembrandti fényhatásokkal, közbe lilás-vöröses rikító tüzü modern színeket kever olykor Szőnyi megbomlott fényei és Rndnai hatása is érzik rajta. De meg kell adni, hogy fantáziája nőnél szokatlan monumentalitásra törekszik. Még kaotikus és kialakulatlan. Rézkarcai sokkal jobbak, mint festménye'. (0. Gy.)