Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

85. Csoportkiállítás: Boldizsár István, Fáy Dezső, Holló László, Nemes József, Tordai Schilling Oszkár, S. Schossberger Klára bárónő

S. Schossberger Klára bárónő művészete viszont nőiesen finom és az akar lenni, ezért őszinte és igaz. A harmónia, melyet felépit, nála is világos színeken nyugszik, de minden az árnyalat elfinomodására tör, az árnyalatok árnyalatára, a megtört színek édesbús zenéjére, valami lírikus lágyságra, mely lelkének kifejezése. Egy kék, mely Hollónál búg, Nemesnél virit, őnála megtörik, fátyol alá temetkezik, s lágy melódiákat énekel. A négy festőhöz, kik e bemutatkozásukkal a magyar festőművészet értékeit ily dúsan gazdagították, két telivér grafikus csatlakozik. A festők közül ketten, Boldizsár és Nemes, grafikát is állítanak ugyan ki, előbbi finom rézkarcokat, méltó társait festészetének, utóbbi férfias tollrajzokat, melyek formafelfogása biztonságát igazolják. De a két grafikus, kiket most újra bemutatunk, kik már egyszer, éppen az Ernst-Múzeumban, elhatározó sikert arattak, művészetük olyan reprezentánsai, akik művészi mondanivalóikat éppen a rajz nyelvén szokták csali teljesen, maradék nélkül kifejezni. Bizonyság erre, Fáy Dezső gyűjteménye. Most színes rajzokkal, sőt temperafestményekkel is jön, de miként rajzai, ezek is a vonal nyelvén beszélnek. A szín nála csak (lamé d'atour. Amit az életben ebben a nála groteszkké vált valóságban — meglát, amit figuráinak gazdag részletezésében, álomalakjainak furcsaságaiban, amit a mozdulatok, csoportok és kifejező mozgások végeláthatatlan gazdagságában összesűrít, azt vonalának most finom tekervényeivel, majd szinte aszketikus egyszerűségével hozza ki. Első bemutatkozása megszerezte neki