Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

67. 27. csoportkiállíáts: Basch Andor, gróf Batthyány Gyula, Mattyasovszky-Zsolnay László, Pólya Iván, Pólya Tibor, Rudnay Gyula

Régi ösmerősök uj alkotásai fogadják uj csoportkiállitásunkon hűséges közönségünket. Majdnem mindenik e termekben jelentkezett először, itt nőtt fel és itt kapott szárnyra. Az Ernst-muzeum neveltje mindahány. Hozzájuk csatlakozik egy uj jelentkező, Pólya Iván, a Tibor öccse, akit első intrád-'ra készen és ereje teljében mutathatunk be. Basch Andor figurális képeiben és tájjegyzeteiben egyaránt mély, szonorikus színekből indul ki, bársonyos, lágy és puha tónusokból, melyek gyöngéd fényárnyhatásokba omolva csengenek össze. Az a puha tónusfátyol, melyet ráborit színeire, figurális alkotásainak zengő melódiáit vezeti, de ott él tájképein is, hogy a legtisztább szineket is egységbe foglalhassa vele. Mattyasovszky-Zsolnay László a festői kultura minden csinját-binját pazar bőségben fejti ki arcképein és csendéletein egyaránt. Emberábrázoló ereje megnövekedve, szinösszehangolásai meggazdagodva, harmóniái árnyalatokban dúslakodva jelennek meg most előttünk, egy egyéni és kifinomodott festői izlés megkapó példájaként. Pólya Tibor mély érzése rajzaiban, természetmeg látásai festményeiben, a változatos festői előadás példái. Az őszi erdő lágy és omlós szinei mellett ott a havas táj ereje, a hangulat gazdagsága arcképeiben, a vásári jelenet typusgazdagsága, a szinpad mesterséges világitási hatása, az erőmegnyilatkozás birkózó alakjaiban, mindez sokoldalúságával és könnyedségével a festői ingénium játszi megnyilatkozása. Rudnay Gyula rézkarcsorozata a jeles művészt most uj oldaláról mutatja be és meglepetve látjuk, hogy mindjárt első izben minő bámulatos készséggel, a mesterségbeli tudás teljében jelenik meg. A magyarázat könnyű. A kiváló grafikus egyszerűen a karcolótűvel cserélte 3