Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

70. 29. csoportkiállítás: Farkas István, Gimes Lajos, Schilling Oszkár

2 el A magyar grafikai művészet nagy zürichi sikerét fel akarjuk használni arra, hogy nyomatékosan felhívjuk közönségünk figyelmét a fiatal magyar grafikára. A svájci lapok egyhangú és örvendező meglepetéssel konstatálták, hogy amit a zürichi kiállítás nyújtott, egészen eredeti zarnatu. Kezdettől fogva következetesen a rajzolóművészet számára tartottuk fenn az első termet, s nem egyszer teljes egészében rajzolóművésznek — teszem Vadász Miklósnak — bemutatására is vállalkoztunk. A magyar grafika uj és jeles képviselői nálunk bontották ki szárnyaikat többnyire első izben. Most újra egy erős képzeletű, bő elbeszélő erejű és eredeti kifejező készségű rajzolót mutatunk be, Torday Schilling Oszkárt, akinek már Zürichben is szép sikere volt. Festőink közül a második és hatodik teremben Gimes Lajos, a többiben Farkas István mutatkozik be. Gimes Lajos telivér festő, akit ugy olaj-, mint temperafestményeiben a természet szinhatásai érdekelnek, az őszi táj rőtes-sárga szinpompája, a téli hó kékesfehér színharmóniái, a piac mozgalmas élete és a felhős ég egyre változó ornamentikában gazdag szinvegyülete. A szemet akarja gyönyörködtetni a szép színek gazdag futamaival. A szinek melodikus összecsengésében szinképzelete buja hatásokat keres. A magyar táj lágy vonalait foglalja össze végeláthatatlan változatokban. Művészete ment minden problémakereséstől, egyszerű és közvetlen, őszinte és igaz. Most, hogy megismertük, bizonyára belopja magát a közönség szeretetébe. Farkas István többrétű lélek. Aki csak szines pasztell-tájképeit nézi, a természet ritka színösszetételeit kutató oldaláról ismeri meg. Itt a bizarr felhőalakulatokat, a naplemente vakmerő szinfelvillanásait figyelő művészt, az éles szinellentétek merész összehangolóját kapjuk. Már itt észrevehetjük hajlamát a szinek fokozására. De