Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

80. 35. csoportkiállítás: Rippl-Rónai József, Beron Gyula, Gara Arnold, Szüle Péter, Vass Elemér, Vértes Marcell, Liipola Yrjö

Rippl-Rónai József. Abban a körben, melyből Rippl-Rónai művészete kiemelkedett, a nagy impresszionista mesterek, a Renoir, Monet, Whistler, Pissaro körül kiformálódott uj nemzedék körében, Vuillard, Bonnard, Maillol, Denis, Knowles társaságában az esztétikai ideált Mallarmé Ars poétikája fejezte ki. Ez az ideál a lelki kifinomodás, a halk és tiszta és ritka jelzők ékkőszerü halmozása, az elmélyedés, az árnyalatok árnyalálására való törekedés. La nuance, la nuance en'core, rien que la nuance. . . Ez a művészet nem a hangos effektusok, nem a rikitó hatások művészete. Egy szemrebbenés, egy elvesző profil, egy felcsillámló fény, egy elhalkuló szin, egy megtört gesztus mélységes esztétikai hatása ihlette ezt a művészetet. És ezeknek a titokzatos mélységeknek senki sem lett oly mesteri kifejezője közülök, mint a magyar vidék magányába menekült Rippl-Rónai, a néma szinek, a csöndes órák, az esti fények, az imbolygó felhők, a halk megmozdulások költője, amint elmerült a képzeletében felbukkant szincsudák finom árnyalatainak gyöngéd elemzésébe. És művészete ezen az úton fejlődött tovább. A siófoki újabb sorozat a szinek dekoratív összecsengé

: sének egyre megujuló változata. A világos, szinte fehér tónusok halovány árnyalataival kápráztató hatásokat hoz ki újból és újból. E harmóniába beledob egy-egy szines foltot, halk, elmosódó, párás, megtört értékekben, s egyszerre melódiák ébredeznek, finom szincsudák, ó, valóságos szemgyönyör ezekbe elmerülni. És újra a légköri hatások gazdag változatai: vihar előtti 13