Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

75. Csók István, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Zádor István, Szentgyörgyi István

CSÓK ISTVÁN. Üde tavaszi levegő árad Csók István termében. Mi ez? Másod virágzás? Nem, — csak most borult virágjába igazán Csók István művészete. Mikor 1913 telén műcsarnoki nagy kiállításán legutolsó művei előtt állottam, a Wlassics-portrait, az Uffi/i-képtár számára készült önarckép, a havas tájképek, a margitszigeti zöldlombos erdőrészletek, mint megannyi nagy ígéret, a maga stílusának tökéletes kibontakozását jelezték. Addig sokféle utakon kanyargott művészi pályája. Minden állomásán egy-egy teljesítmény. De mindenik egy újabbat ígért. Itt azonban, ezekben az alkotásaiban lényének leglelke, tökéletes egységbe fonódva, érzésben meggazdagodva, mint virágjába borult tavaszi növény, megnyilatkozott. A fiatalság üde lehelete csapott meg közöttük. Pókháló finomságú színálmok, lágy, odalehelt tónusokba foglalt színmelódiák, gazdagon orchesztrált kísérettel, csapongó, szeszélyes arabeszkekben, hullámzottak vásznain Ez a könnyedség, ez a pehelyfinomság, mely súlytalanná, étherivé emelte a világot, az átmenetek leheletszerű finomságai, melyek összefogják a formákat, ezidőben kezdettek jelentkezni mind jellegzetesebben művein és egy új és egyéni stílus kialakulását jelentették. Ekkor kezdődött Csók István igazi fiatalsága A mesterségbeli tudás tökéletes erejében elkezdte kiépíteni a maga stíljét, s a vastagnvakú kálomista konokságával nyakoncsípte az ifjúságot. Mit néki az évek? Csak most érezte magát igazán otthon, 15