Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

75. Csók István, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Zádor István, Szentgyörgyi István

a szemet, és tavaszt, fényt, pompát sugall felénk. Most ezüst tónus borul tájaira, majd mély zománcos szinek villognak szonorikus hangokon. Finom szürke lepel hull téli tájaira és hatalmas teret teremt egyetlen nagyméretű vásznán, mely drámai erejével fog meg. Előadása érzéseihez simul. A miniatűrszerű gyöngéd részletrajzot látjuk kis figurális képein és a széles színfoltokból felépilő erőt a drámai hatásokat kereső alkotásain. Mily változatos érzéseiben! Mily gazdag azok kifejezésében! A lágy susogástól az orkán elfojtott tombolásáig, — a mester hangja mindég egyéni, mindég sajátos, mindég eredeti. A szinképzelele gazdagságát látjuk minden oldaláról. Mily csodás megifjulás, mily biztoskezű alakítás, mily őszinte lírai hangokat hallató! Magyar-Mannheimer világa, — a Balaton partján, az olasz Campagnában, hegyek közölt, folyamok partján, — mindég csak az ő világa. Ez a világ ékkövekből épült, szinálmokat mesél, kifogyhatatlan a változatosságban. Ha a mezők pázsitjára telepiti földi nimfáit, ha fák közé rejti elképzelt mesealakjait, ha a lebukó napot, ha a holdfény kékes árnyékait varázsolja elénk, mindég képzeletéből merít, mindég álmokat álmodik, a szinek véletlenségeivel játszva. Ez a varázs tartja fogva. Egypár színfoltból tájak bukkannak ki képzeletében, talán sohasem látott, de megálmodott világ. Ez az ő művészetének lényege. Ez az ő örök ifjúságának titka. Ihletét, erejét, gazdagságát a színek teremtik, emelik, gazdagítják. Érzéseit táplálják, képzeletét mozgásban tartják, lelkét áthatják. Magyar-Mannheimer igazi festő, aki ura színeinek, s most is színei frissítették fel. A festőpszichológiának nagyszerű esete az övé! Dr. LÁZÁR BÉLA. 9