Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925
74. Rudnay Gyula, Pásztor János
Rudnay kedélyvilága felderült. Ez a megtisztult hangulat csodálatosan egyenletes fényt áraszt tájai fölé. Zománcos színekben égnek zöldjei, ragyogó fályol borul egére, a tónusegységek a változatok ezer árnyalataiban gazdagok. Ez a hangulat bizonyára csak átmenet a művész fejlődésében, melynek útjai beláthatlanok. »Ki tudja, — írtam róla nemrég — mi nő ki még ebből a dúsgazdag televényből ?«' Annyi bizonyos, hogy Rudnay művészete tele van újabbnál újabb lehetőségekkel s így újabbnál újabb meglepetésekkel számolhatunk. Ez a meglepetés olvasható ki azokból a nyilatkozatokból is, melyeket Rudnay velencei megjelenése váltott ki az olasz bírálókból. Ugo Nebbi a, a velencei kiállítás emlékalbumában, arról a revelációról ír, melyet Rudnay művészete keltett, melynek főjegye »az egészen személyes temperamentum, melyet valami parasztbánat árnyékol be, különböző néha egészen apró reminiszcenciáktól felidézett fantázia termel, de amelyet mindig egy őserő, nagy festői tudás támogat, mely nagyon szépen egyesül, hogy ennek a modern festőnek igazán klasszikus alkotásait létrehozzam Amikor a kiállítás bezárásakor a Gazetta di Venezia összefoglaló tanulmányban számok be a kiállítás eredményeiről, a kritikus, J3arb antini f rámutat az összefüggésre, mely Rudnayt a többi magyar művészhez fűzi, de kiemeli egyéni jellegét, mely elkülöníti őt társaitól, »a szín anyagtalanná válik, levet minden fölöslegest, szürkeségében és diszkréciójában lényeggé Tesz, "klasszikus tömörségét, tiszta és előkelő szépséget nyer. Rudnay festészete — írja — bizonyára a legfontosabb jelensége, sőt talán az egyetlen fontos jelensége volt az egész idei képtárlatnak«. • Rudnay Gyula : Az Ernst-múzeum művész-könyvei. 1921. V. kötet. 29 1. 4. Dr. Lázár Béla. 6
