Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

74. Rudnay Gyula, Pásztor János

élményei, miközben, mint egy álmodó lélek a maga belsejébe befordultán, szívén keresztül átélte a menekülés ezer borzalmait, a honját vesztett bujdosók elképzelhetetlen nyomorát, a vad hajszát a fizikai kínok és lelki szenvedések minden poklán keresztül. Majd ráborult a megnyugvás érzése, mely biblikus hangulatokba ringatta s nagy, ünnepélyes kompozíciókban kereste a kifejezési formát. Ezenközben képformáló ereje új típusok kialakításában remekelt. Az angyali üdvözlet ikonográfiáját Rudnay egy új és igen szellemes megoldással gazdagította. Az alacsony látóhatár fölött hatalmas ég domborul, melynek egyenletes sugárzása betölti a teret, — de most a békaperspektíva mélyre felvett szemhatárába állítja alakjait s azokat egy sajátos ovális elrendezésben fogja össze. Ez a forma most többször megismétlődik nála akkor is, mikor nem a bibliából veszi inspirációját, hanem egy új és sajátos érzés-komplexumból, mely újabb alkotásainak alapja. 2. A mai mindennapi élet zajos hullámvetéseit elkerülve, belemerül most a magyar mult romantikus visszaálmodásába. Nem határozott couleur locale-lal, nem biztos történeti alakokkal, nála minden álom, elmosódott, szaggatott, víziószerű elképzelés. Ezek a kis alakú látományok, üde, opálos, gyöngyházszerű ragyogásba olvadó színharmóniákban, egy élet fölött álló élet csodálatos mesevilága. A nemesleány és szolgája, a fák alatt heverésző kiránduló csoport, a nagy függönyös ablak előtt beszélgető nők, betyárok és cigányok, szegénylegények és vásárosok, mulatozó alakok csoportja, mind képzeletének szeszélyes alakításai. Színcsudák. Finom, párás levegőbe lehelt színfoltok ragyogása. Nincs már itt semmi a drámai feszültségekből, a báj, a könnyedség, az életöröm, a vidámság nyugalmának gyöngéd megnyilatkozása ez, egy átálmodott élet, a valóság fölé emelkedés naivan kedves szerenikus mosolyával. 4