Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

73. Iványi-Grünwald Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond

kontúron belül a formák mily gazdagon egybefonódó hullámzása mozgatja a szemet. A gyöngéden meghajló nyak, az érzés, mely végigfut az arcon s kihangzik a jobbláb alig előrehajló mozdulatából, a törzs kontrapostoba helyezéséből, a csipő gyengéd kihajlásából; s a belső rajzolat sok finom átmenetei, a lágyan kezelt hus omlása, mind az érzés felfokozott áradását éreztetik. Ugyanez az érzésfelfokozás uralkodik arcképszobraiban is. Iványi-Grünwald Bélájában a gazdagon részletezett formák mögött lappangó nyugodalmas érzést monumentális egyszerűséggé süriti. Máshol a vonal játékába tud erőt önteni. A vonallal való ez a karakterizáló erő jellemzi Jankovics-Bésán Endréné mellszobrát, amint végigfut az alacsony homlokról az orr hullámvonalán át a magas felső ajkon, le az áll domborulatáig, hogy energiát és lelkierőt fejezzen ki. Mindent felülmúl azonban egy másik női szobrán (128. sz.) a profil kifejező ereje, mely főleg a nyitott száj rajzával nyer egyéni életet, nyer élethűséget és meggyőző képességet. A kultuszminiszter arcképe csupa mozgékonyság, erős szellemi életet tükröző, Korb építésznél a lelki élet harmóniája szedi rendbe a formákat, mind szoros kapcsolatban mutatja őt az élettel, de nem marad a felület sima, elmosott vagy jelleg nélküli ábrázolásánál. Ez az Át szellemesit és művészetének lényege. Dr. Lázár Béla. 18