Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

73. Iványi-Grünwald Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond

KISFALUDI STRÓBL ZSIGMOND. A szobrászművész, ki a festőhöz csatlakozik, érzésben és erőben rokona. Mostani gyűjteménye egy sor arcképen és kisebb kompozícióján kivül két jelentős alkotását mutatja be: Vénuszát, most már teljesen kiérlelve, a nemes vonalvezetés, a formák finom játékának gazdag telitettségében ; s Kútját, melynek figurális díszei játszi mozgalmasságukkal, az örökké mozgó vízfolyás szimbolikái. Kisfaludi Stróbl Zsigmond is a természetből indul ki, de nem elégszik meg a közvetlen benyomásokkal, a pillanattal, mely elszáll, hanem a pillanatok sorába foglalt, az azokból összesűrített egységet keresi: szintézist, de az egyszerűséghez nem száraz leegyszerűsítések révén jut, hanem összefoglalások révén, a lényeges jegyek, a jellegzetes vonások egybesüritésével. Mintázása nem sikok egymásmellé állítása, hanem formáról formára haladás, oly formákat keresve, melyek az érzések hordozói. Itt van művészetének végső gyökere. Az érzések hangsúlyozását, fokozását, kiemelését keresi, amint azok a formákat alakítják, befolyásolják, a formák mögött lappangó érzést kutatja és fejezi ki, ugy, ahogy lehet, egyszer a formák túlzásaival, másszor a formák lefokozásával, most halmoz, majd redukál, de amihez eszközeit válogatja, az nála a formák mögött lappangó érzés kihangsúlyozása, nem puszta természetmásolás, nem fotográfiai hűség, nem az érzésnélküli formarendszer lemintázása. Ez a heroizálásra való törekvés művészetének uralkodó jegye. Vénuszában a gyöngédség, a szűzi tisztaság érzete nemes vonalvezetéséből száll felénk. Az uralkocó kontúr, mely végigfut a frontális nézeten, meg-megtörve fogja át az üde test lágyan hullámzó formáit. De e fő17