Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

47. Magyar remekművek

nemzeti látás eredményei, a sajátos formamegoldások egységbe kapcsolódnak, előáll az a világművészeti érték, amely a magyar festészetet világosan elkülöníti az európai közösségben, tisztára felösmerhetővé teszi és újfajta eredményeivel, formamegoldás árnyalataival az egyetemes művészeti fejlődésben is kijelöli a maga helyét. Melyek ezek a formamegoldások? Ne menjünk vissza a XVIII. század néhány hazájától távol esett művészéhez, az eperjesi származású Bogdani-hoz, aki a windsori palota falát dekorálja holland Ízlésben készült csendéletekkel vagy a nagyszebeni Stranower Tóbiáshoz, a pozsonyi Schallhashoz, a magyar földön született, de aztán Bécsben, Olaszországban, majd Nürnbergben élt Kupeczki Jánoshoz sem, kiknek hazai kapcsolataik igen lazák, de már Mányoky Ádám, Rákóczi udvari festője, aki élete derekán került a szász királyi udvarba, törzsökös magyar és tiszta kolorista tehetség. Fejlődése különböző korszakában a művészi formaproblémája mindég a színharmónia alakítása volt, barátjának, Hagedorn-nak, a drezdai képzőművészeti akadémia első igazgatójának iratai szerint ez volt állandó gondoskodásának tárgya és művészetének sarkköve. Az a hideg, porcellános empire-festő, aminőnek Donát Jánost korai műveiből ösmerjük, mennyire felenged, szint nyer, mihelyt 1810 körül Pestre költözik, hogy husz esztendőn át megfesse az akkori Magyarországot: „mert kevés jelesebb ház találtatik még a legtávolabb Ns. vármegyékben is, hol ezen művész kedvelt etsetvonásait nem látni," — irják róla nekrológjában. Ez ugyan erős túlzás, mert 1830 körül a művészet iránti érdeklődés nálunk még igen-igen langymatag és csak a szabadságharc után lesz általánosabbá, amikor aztán a művészi tehetségek egész sora lép föl és a kor bécsies ízlésében, előbb a waldmülleri világos, később a 5